Ha már nem itthon élsz, biztosan vannak honvággyal teli pillanatok az életedben, amit még akkor is nehéz elnyomni, ha netán háromszor annyit keresel.

Mindennek ára van. Ha pedig végleg elszakadtál a hazádtól, és nem tervezed, hogy bármikor is visszalátogatsz, talán akkor is van magyarság tudatod. És nem a buta nemzeti öntudatról beszélek most, hanem a puha, meleg érzésről, a gyökereidről. A tervedről amit még odafent írtál meg. 

Légy büszke arra, hogy magyar vagy!

Emberek, akiknek a világ rengeteget köszönhet. Emberek, akik magyar földön látták meg a napvilágot. Az oktatásnak és saját szellemüknek köszönhetően maradandót alkottak és adtak nekünk. Kis anekdotaként összegyűjtve munkásságuk.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána  öngyújtóval (Írinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szentgyörgyi 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött ( Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly  1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még  egy  3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után  feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és  bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van ( Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, o készítette  a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (Rubik Ernő 1976).

Már  semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938),  dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928) vagy  lágy anyagú kontaktlencséjét (Gyorffy István 1959). használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József 1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség váltója volt (Biró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János 1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve  meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (Pulitzer József 1917)  újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) – magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta,  régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos 1940), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrin (Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricusát.

Forrás: zacc.cafeblog.hu