Vásárlások alkalmával sokan fordítanak figyelmet arra, hogy a nagy hipermarketekben, élelmiszer áruházakban lehetőleg magyar termékeket válasszanak.  

Szintén sokan próbálnak egészséges, minél kevésbé vegyszerezett, biotermékeket választani. Akiknek ezek a szempontok fontosak, tovább is léphetnek a bolti címketanulmányozáson, és csatlakozhatnak egy olyan kezdeményezéshez, mely ötvözi a környezettudatoságot, az egészséges életmódra törekvést és a hazai termelők támogatását. Ez a közösségi vásárlás.

Nyilván mindenkinek eszébe jutott már, mennyivel jobb lenne falusi gazdától venni a tojást, az őstermelőtől beszerezni a friss zöldséget, mely nem utazott országokon át, és nem fonnyadt különböző raktárokban akár egy héten keresztül.

A hipermarketbe való betérés helyett nehezen oldható meg, hogy minden hét végén körbeutazzuk az országot, hogy mindenből  a legjobbat szerezzük be. A piac, mint a multik alternatívája természetesen jelen van, de sokszor ezeken a helyeken sem feltétlen a friss és itthoni termékeket kapjuk. Ráadásul senki sem szavatolhatja, hogy a termékek onnan származnak, és úgy készültek, ahogy azt elmondják nekünk.

Van azonban lehetőség biotermék vásárlására úgy, hogy nem kell bejárni a vidéket a friss és ellenőrzött forrásból származó élelmiszerekért. A közösségi vásárlás ötlete arra épül, hogy civil kezdeményezés útján híd jöjjön létre a fogyasztó és a termelő között, így az áru kihagyhatja a közbenső kereskedelmi állomásokat, és nem mellesleg időben, frissen juthat el a vevőhöz. Az elméletet kiválóan ültette át a gyakorlatba a Szatyor Egyesület, mely a már említett kapcsolatot teremti meg a kereslet és a kínálat között.

Az egyesület kapcsolatot tart fent az őstermelőkkel, (bio)gazdálkodókkal. Sok esetben személyes kontaktust ápolnak, tehát ismerik a gazdákat, a termékeket, az előállítási módszereket, ami például a divatos, de sokszor felelőtlenül aggatott „bio” címke miatt lényeges. A vásárlók az egyesületen keresztül ismerhetik meg a választékot, webes felületen rendelhetnek közülük, és a közvetlen a termelés helyszínéről az átvevőpontra szállított árut személyesen vehetik át.

Az árak természetesen nem versenyezhetnek a nagy boltok dömpingtermékeinek olcsóságával, de nem is luxuskategóriáról van szó. Amennyiben valaki a kevesebbet, de minőségit elvét követi, anyagilag sem jön ki rosszabbul, és tudni fogja, hogy amit magához vesz, az egészséges, nem tartósított és ellenőrzött körülmények közt nevelődött, készült. Az egyesületnek budapesti, társszervezeteinek vidéki átvevőpontjai is működnek, így az ország több településén van lehetőség a vásárlásra. A közösség tagjai nem csupán használják a lehetőségeket, de hozzá is járul(hat)nak a rendszer működéséhez: részt vesznek a szállítási, kommunikációs, elosztási és egyéb kapcsolódó feladatokban. Ilyen módon ez a szisztéma több energia befektetést igényel, mint a bevásárlókocsi kasszához gurítása, de ugyanakkor közösségi élményekkel is kecsegtet.

Ezt és minden hasonló konstrukciót csak méltatni lehet, ugyanis míg általános vélekedés, hogy a magyar gazdákat és a jó minőségű élelmiszert előnyben kell részesíteni, addig a gyakorlatban ez ilyen segítség nélkül nehezen kivitelezhető. A külföldről érkező olcsó, de gyakran gyengébb minőségű zöldségek, élelmiszeripari készítmények alacsony áraikkal kelletik magukat. A nagyvárosi ember alternatívák híján még ellenérzései dacára is megveszi ezeket, holott saját, honi forrásból is kielégíthető szinte minden alapélelmiszer-igény. Aki tehát önerőből nem tud veteményest fenntartani, a közösségi kertészetbe pedig idő-, és energiahiány miatt nem tud betársulni, esetleg elégedetlen a piacok kínálatával, bátran próbálja ki a minőségi fogyasztást, és hazai mezőgazdaságot egyaránt támogató rendszert!

A szerző blogja itt található!