A középkori orvosi módszerek mai szemmel nézve elég kegyetlennek minősülnek, sok szenvedést okozva a betegnek, aki bele is hallhatott a „gyógyításba.”

A faluról falura vándorló orvosdoktor, borbély és seborvos az érvágás, hánytatás, beöntés és köpölyözés módszerével, valamint piócák segítségével próbálta "megtisztítani" a beteget. Az érzéstelenítés és a megfelelő műszerek hiánya miatt a betegeknek borzasztó kínokat kellett kiállniuk.

Mégis találkozhatunk napjainkban is a középkort idéző módszerek modern változataival. Ilyen például a klizma, azaz a beöntés modern változata, a vastagbéltisztítás, melyet colon-hidroterápiának is hívnak. A köpölyözés is ismert napjainkban, a bőr fiatalítására, a cellulit kezelésére, valamint méregtelenítésre használják.

A betegségekről és azok kialakulásáról számos, ma már olykor inkább mulatságosnak tűnő magyarázatot alkotott a középkor hiszékeny, gyakran tudatlan, istenfélő embere. Rontásnak, rossz szellemeknek, Isten büntetésének tudták be a nyavalyákat. Nem csoda hát, hogy ennek megfelelően ördögűzéssel, ráolvasással, javasasszonyok és kuruzslók hókuszpókuszaival vagy éppen imával próbálták elősegíteni a gyógyulást.

"Távozz, Sátán ennek az asszonynak a testéből, és add át helyed a Szentléleknek! - és akkor a tisztátalan szellem undorító módon eltávozott az asszony altestének nyílásán keresztül, mint váladék. És ekkoron az asszony meg volt mentve." Az egykori leírás szerint így végezte az ördögűző szertartást például Hildegard von Bingen.

Köpölyözés
Köpölyözés, érvágás, purgálás és klizma, valamint a húzóflastrom. Megannyi félelmetes, a sötét középkort idéző kifejezés. Szinte magunk előtt látjuk a félelemtől félholtra vált beteg szenvedő arcát. Szemben áll vele a tudós orvosdoktor, borbély, seborvos, aki faluról falura vándorolva keresi fel a betegeket. Rettenetesnek tűnő szerszámaival félő, hogy inkább kínt, mint enyhülést hoz.

Egy korabeli elmélet szerint - melynek alapjául az ókori nedvtan, a humorálpatológia szolgál - a testnedvek arányának megváltozása vagy azok elszennyeződése okozza a nyavalyákat. Logikusnak tűnik tehát, hogy a gyógyításhoz a megbetegített testnedveknek a testből történő elvezetése szükségeltetik. A nedvelvezető beavatkozások tehát a test megtisztulását szolgálják.

Beöntés
A természetes megtisztuláson kívül, ami az izzadáson, váladékozó fekélyeken, spontán vérzéseken keresztül történik, szükség van az orvosi beavatkozásokra. A hashajtókkal és beöntésekkel alulról, míg a hánytatószerekkel felülről igyekeztek tisztulást előidézni. A klistély vagy klizma a beöntést jelentette. Létezett tisztító, gyógyszeres és tápanyagokat bejuttató, tápláló klizma. Az V. századból származó óindiai eszközök bizonyítják, az eljárás nem új keletű. A középkor legismertebb orvosai mind alkalmazták a módszert, sőt saját eszközöket is kifejlesztettek hozzá. A XVII. században jelentősége némiképp visszaszorult, mert új diagnosztikus és terápiás módszereket fejlesztettek ki helyette, de a természeti népeknél a módszert mind a mai napig alkalmazzák.

Izzasztókúrák
A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már lerakódott mérgek eltávolítására voltak hivatottak. Az érvágás külön szaktudást igényelt. Az érvágás helyét a csillagjegytől, a betegség jellegétől és annak elhelyezkedésétől tették függővé. A köpölyözés a vér mennyiségének és eloszlásának szabályozására szolgált. Egy széles szájú üveglombikban felmelegítették a levegőt, majd nyílásával lefelé a bőrre helyezték. Amint kihűlt, vákuum keletkezett benne, ennek hatására a hajszálerekből vért szívott ki. A piócák ugyanazt a célt szolgálták, mint az érvágás vagy a köpölyözés. A piócákat hasonló célra már az ókorban is használták.

Mai módszerek
Szerencsére a mai kor emberének - vélhetőleg - nem kell rettegnie az orvosi beavatkozásoktól. Korszerű gyógyszerekkel, kitűnő műszerekkel és nemkülönben kiváló fájdalomcsillapítókkal, érzéstelenítőkkel segíthetünk a betegeken. Éppen ezért nem is gondolnánk, hogy az ősi gyógymódok - és nem a gyógynövények, a klasszikus kínai medicinából átvett akupunktúra és moxakezelés értendő ez alatt - alkalmazása kezdi ismét reneszánszát élni.

Klistély és klizma helyett ma annak modern köntösbe bújtatott, gépiesített változatával találkozhatunk. Méregtelenítő kezelésre ajánlják a vastagbéltisztítást, vagyis a colon-hidroterápiát.

Ismét divatba jött a száraz és a nedves köpölyözés is. Most a bőr fiatalítására, a cellulit kezelésére, a szervezet méregtelenítésére hivatott az eljárás. Igaz ugyan, hogy formás kis gumiharangokkal végzik, és nem babrálnak sokat az üveglombik melegítésével, de a hatás biztosan nem marad el.

Nem gondolom, hogy a több ezer év alatt felhalmozódott tapasztalat feleslegessé vált a gyógyításban. A természetgyógyászatnak is van helye az európai típusú orvoslásban. Azt sem állítom, hogy bizonyos eljárások teljesen hatástalanok vagy éppenséggel károsak lennének. Abban azonban biztos vagyok, hogy az orvosi piócákat és az érvágás intézményét viszont már nem kéne újra bevezetni a gyakorlatba. Még akkor sem, ha a televízió nyilvánossága előtt nagy csinnadrattával bemutatva vagy fülbe súgva terjesztve az információt, számos beteget lehetne toborozni és alávetni a régi-új gyógymódoknak.

Mert a beteg elmegy bárhová és megfizet bármit. Hiszen az évezredek alatt ez sem változott: reménykedik a gyógyulásban.

Forrás: egeszsegtukor.hu