Új kezdeményezés: a Zöldutak Módszertani Egyesület (ZöME) 2012 szeptemberében indította el a zöldutas tervező műhelyek sorozatát Nyugat-Cserhátban.  

Itt a műhelyekben részt vevő helyiek elsősorban egy öngondoskodó térséget, javuló életminőséget biztosító munkalehetőségeket, a turisták által is ismert és kedvelt zöldutat képzeltek el.

A mozgalom alapvető célja a közösségalapú, környezettudatos vidékfejlesztési projektek megvalósítása, aminek a módszertana a Zöldút – mondja Budai Krisztina, az egyesület elnöke. - A zöldút tulajdonképpen egy, a természetben valóban létező útvonal, ami elsősorban gyalogos vagy kerékpáros turisták által járható. Ennek az útvonal-hálózatnak a kialakításán dolgozunk. Lényege az, hogy ne egy ember, vagy turisztikai szervezet jelölje ki ezeket az útvonalakat, hanem az érintett települések aktív közösségei. Hiszen ők tudják, ők tárják föl, mik a saját értékeik, tudásuk, amiket szeretnének megőrizni, megtanulni. Átadni másoknak, akár a saját közösségükön belül is.

A ZöME          ezeket az értékeket köti össze ténylegesen járható utakkal, amelyek így hálózattá bővülnek. Erre példa a bognárműhely Kétbodonyban, a kisállatkert, a kézműves műhelyek Szentén. Romhányban is van olyan, aki „nyitott portával” kerámiákat készít, vagy szappant főz. Több olyan kézműves működik, aki szívesen adja a termékeit, sőt, a készítés rejtelmeibe is örömmel beavatja az érdeklődőket. És az olyan mesterségek, mint a kenyérsütés.

A kétbodonyi nyugdíjas klub vezetője említette – folytatja az elnök -, hogy boldogan megtanít bárkit kenyeret sütni. Vagy segítene bio-permetleveket készíteni, a módszereket elsajátíttatni. Tehát nem csak fizikai dolgokat mutatunk meg az út folyamán, hanem azokat a tudásokat, tevékenységeket próbáljuk átadni, amelyek érdekesek és hasznosak lehetnek. Ennek az elképzelésnek a filozófiája annyi: a falvak fennmaradásának a kulcsa az, hogy legyenek öngondoskodásra, önellátásra képes helyi közösségek, térségek. Egyre több kistelepülés rájön arra, hogy önmagában, aktív közösség nélkül nem állja meg a helyét, önmagában, a szomszédos települések nélkül sem. Az alapvető lényeg, hogy a falu legyen újra falu!

Az egyesület másik kezdeményezése az élő falvak hálózata - ez lenne a zöldút. Kiemeli, hogy érdemes legyen vidéken élni, folytatni azt a falusi életmódot, amely több száz éven keresztül bebizonyította életképességét. Természetesen a most meglévő tudásokra, erőforrásokra támaszkodva.

Hugyecz Izabella óvodapedagógus Szentéről más oldalról, a népszokások felől közelít meg a program jelentőségét:

- Húsvétkor ne a boltban vegyük meg a csokitojást – említ erre egy példát. - Növényi alapanyagokból, levelekből nagyon szép színű festékeket lehet készíteni. Rengeteg technika van arra, hogyan lehet hímes tojást díszíteni. Írókázni, karcolni, apró leveleket ráerősítve festeni. Ezekhez pénz sem kell, ráadásul, ha anyuval, nagyobb testvér segítségével történik mindez, nagyban erősíti a családi összetartozás érzését is. Vagy karácsonykor természetes dolgokból készíteni a díszeket mindenféle méregdrága üveggömbök helyett. Mindenféle ünnepkörnek megvannak a jellegzetességeik. Természetesen ezt a szemléletváltást a szülőknél kell elkezdeni. Az óvodánkban van ilyen kezdeményezés. Családi délutánokat tartunk, ott kézműveskedünk. Most, karácsony előtt az óvodai ajándékokat a szülőkkel együtt készítjük el a gyerekek számára. A szülő így megtanulja a módszereket, eljárásokat, és vélhetően megtanítja rá a gyermeket is.

Kis képzavarral: nagyon hosszú út vár a zöldútra. Ezeket az évtizedek óta feledésbe merült módokat, gondolatokat kell feltámasztani, s ha ez sikerül, talán nem öregszenek el, ürülnek ki falvaink, s talán valóban vidámabb és élhetőbb helyek lesznek – vallják a program „gazdái”.

Forrás: Nógrád Megyei Hírlap