Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány. Alexandra messze földön híres volt arról, hogy értett az állatok nyelvén, otthonát két rókával és négy kutyával osztotta meg. Akár így is kezdődhetne a Szigetvári Alexandráról szóló nem hétköznapi történetünk...

– Tavaly tavasszal a barátommal sétálgattunk a közeli erdőben, amikor az egyik kutyánk, Brendon kiszagolt az avarban egy magára hagyott rókakölyköt – fogott története elmesélésébe Szigetvári Alexandra, akit otthonában látogattunk meg.

– Tisztában voltunk azzal, hogy nem szabad megbolygatni, ezért először inkább otthagytuk, hátha visszajön érte az anyja, ami valószínűleg alomváltáskor hagyhatta el a kicsit. Később visszamentünk a helyszínre, és a kölyök még mindig ott volt egyedül. Akkor úgy döntöttünk, hogy hazavisszük magunkhoz, és megpróbáljuk megerősíteni, felnevelni, hisz' első látásra szerelem volt. Utánanéztünk, milyen szükségletei lehetnek egy rókafinak.

Hát... nem volt egyszerű, három óránként etettük, itattuk, de nagyon szépen fejlődött, teljesen hozzánk nőtt. A párom kialakított a ház emeletének teraszán egy minden követelménynek megfelelő rókalakot kifutókkal, és természetesen elkerítve. Ám hiába mi neveltük fel, az ösztönök dolgoztak benne, egyszer jobbnak látta, ha elszökik otthonról, és többet már nem is tért vissza. Láttuk is még a későbbiekben, de nem jött oda hozzánk. Nagyon fájdalmas időszak volt – idézte fel a 23 éves lány, akiről azt is megtudtuk, hogy nemrégen végzett a Semmelweis Egyetemen szülésznőként.

Szandi elárulta azt is, hogy amíg az általuk befogadott rókakölyköt gondozták, kapcsolatba kerültek hazai és külföldi rókatulajdonosokkal és rókamentő csoportokkal. Pótolván a veszteséget, idén áprilisban aztán egy vadmentő segítségével jutottak hozzá a két kölyökhöz, a hím Rustyhoz (vörös ezüst jegyekkel) és a nőstény Myrához (red amber színezetű). A két róka között egy hét korkülönbség van.

Egészen fiatal korukban érkeztek új, noszvaji otthonukba, ahol azonnal befogadta őket a család négy kutyája is. Mikor a rókákat kiengedik a kennelből, a házőrzőkkel hatalmas játékba kezdenek az udvaron, ám az idegenekkel félénken, visszahúzódóan viselkednek. Nekünk is majd’ egy órába telt, míg valamennyire közel engedtek magukhoz, bizalmukat ki kell érdemelni.

– Szinte lassan látogatási rendet kell bevezetni, annyi ismerős jön át megnézni őket folyamatosan, de azt veszem észre a természetükön, hogy ez jót tesz a szocializálódásuknak – tette hozzá Alexandra. – Látni, hogy sokkal barátságosabban, szelídebben viselkednek az emberekkel, az idegenekkel.

- Sokan kérdezik azt is, hogy mi a célom velük. Erre azt szoktam válaszolni, ha azáltal, hogy valaki eljön és megismerkedik velük, megkedveli őket, és belátja, hogy ők is ugyanolyan érző lények, mint például a kutyák, akkor én már azt mondom, boldog vagyok. A rókákkal kapcsolatban mindenkinek vannak fenntartásai, kicsit gonosz, kicsit ravasz karakternek állították be őket, ám emellett van más oldaluk is: szerintem tisztelni kell őket, mert csodálatosak. Később szeretnék rókamentéssel is foglalkozni. Ha valaki szeretne rókát, akkor ezt tudom ajánlani, hogy csatlakozzon egy ilyen csoporthoz az interneten keresztül, és ott el tudják mondani, milyen szabályozás vonatkozik a rókatartásra, milyen alapkövetelményei vannak az állat gondozásának.

Hogyan szabályozzák a rókatartást?
– Magyarországon a róka dúvadnak számít, nem áll semmiféle védelem alatt – magyarázta Alexandra. – A tartásuk nincs tiltva, csak szabályozott. Ez azt jelenti: helyi önkormányzatoknál kell érdeklődni, hogy az adott település hogyan áll a vadállatok tartásához. Egy bizonyos, biztosítani kell a körülményeket, hogy az mind az állatnak, mind a környezetnek megfeleljen. Azaz a rókának legyen szabad területe, de ne jelentsen veszélyt a környező lakókra, tehát szükséges a kerítés, legyenek meg a szükséges egészségügyi vizsgálatai, vagyis oltva, féregtelenítve és ivartalanítva is legyenek – avatott be a fiatal lány.

Fotók: Korsós Viktor

Forrás: Heol