Hazánk elhelyezkedésénél fogva sok-sok éghajlati sajátossággal bír. Ezek közül az egyik a ködös napok magas száma és télen a gyakori felhőborítottság.

Érdekes módon azonban magasan fekvő hegycsúcsaink kilógnak ebből a kedvezőtlen statisztikából, és a téli időszakban a Kékestetőn, vagy a Börzsöny csúcsain többet süt a nap, mint az alacsonyabban fekvő országrészekben. Ezért is érdemes a téli időszakban meglátogatni hegyvidékeinket, mert a párás, borult városból könnyen lehet, hogy egy napfényes hegytetőn találjuk magunkat. A téli időszakban a napfény pedig nem csak közérzetünket javítja, hanem igen fontos a D-vitamin pótlása miatt is.

De miért is alakul ki ez a furcsa kétarcúság? Hiszen iskolai emlékeink inkább az esős hegyvidék képét idézik fel. Nos, a rejtély kulcs a meteorológia kezében van!

A téli időszakban ugyanis gyakran előfordul, hogy, hogy a derültebb időszakokban az erős kisugárzás miatt a talaj erősen lehűl. A magasban azonban gyakran érkezik melegebb levegő, ami a Kárpátok és Alpok védő vonulatai miatt a felszín közelében nem tud érvényesülni. Így a normálistól eltérő légrétegzettség alakul ki. Lent van hideg, és felfelé haladva melegszik a hőmérséklet. Ezt nevezi a meteorológia inverziónak. Ez az időjárás gyakran jár együtt köddel, és szmoggal. A magasabb légrétegekben, ahol ez az inverzió megszűnik, ott a ködfelhők feloszlanak, és szép napos időjárás jön létre.

Gyakran ennek az inverziónak a magassága 6-800 méter magasban van, így hegycsúcsaink kibukkanak a ködfelhő alól. Ilyenkor még az is előfordul, hogy hegycsúcsaink, a napsütéses időnek köszönhetően melegebbek, mint a ködben lévő völgyek és medencék.

Ezért is érdemes tehát télen, akár borús időszakban is felkeresni hegyeinket. Mert nem csak kellemes napsütés, de tisztább levegő is várhat minket a ködfelhő felett.