A sikeres tesztüzem után elkezdte a termelést a régi nagylaki kendergyárban a Kender-Kötelék Kft.

A leendő partnerek a nehéz megközelítésre biztosan nem panaszkodhatnak, mert közben megépült az M43-as autópálya, amely egy kilométerre halad el a gyárterülettől.
A Kender-Kötelék Kft.-ről tavaly decemberben írtuk meg, hogy helyreállította a 2009-ben leállt legendás üzem fonal- és zsineggyártó gépeit, épületeit, és hozzáfogott a tesztüzemhez. Csak néhány engedélyt kellett beszerezni ahhoz, hogy elkezdhessék a termelést, egy műszakban 20 emberrel. A kender fölhasználása most világszerte terjed, évente 80 százalékkal bővül a piaci kereslet. Csongrád megyében viszont évekkel ezelőtt megszűnt a feldolgozás, ezért a vállalkozás mozgolódásának lett visszhangja.
A Kender-Kötelék reménybeli leendő üzleti partnerei már tavaly érdeklődtek, mit mennyiért adna, mikorra szállítana. Az derült ki – legalábbis papíron –, hogy a nagylaki vállalkozás nem tud annyit gyártani, amennyire ne lenne vevő. A nyersanyag egy részéről is gondoskodott, tavaly már 33 hektáron termesztett kendert. A kft. egyik tulajdonosa, Nagy László most megerősítette az önkormányzattól kapott hírünket: elhárult minden adminisztratív akadály, megkezdődött a termelés.
 A próbaüzem után már gyártanak. A régi gépek egy részét érdemes volt felújítani. Fotó: Karnok Csaba

A cégnek a nagylakiak is szurkolnak, mert a községben minden családnak van köze a kendergyárhoz. Maga a település is úgy jött létre, hogy az 1904-ben, angol és francia befektetésből épült gyár mellé a megye más tájairól és Békés megyéből ideköltözött emberek a munkásszálláson élve összeházasodtak. Elkülönülve laktak a nagy településtől.
A trianoni határhúzás után a gyár és ez a terület Magyarországé maradt. Jellemző, hogy az államhatár egy darabon a vasút vonalát követi, aztán pedig a gyár 84 hektáros területének mezsgyéjét, a kiszögelléseket is. Csak 1925-ben érték el a falu elöljárói, hogy önálló települési rangot kapjon a falu. Így Nagylak egyike a legfiatalabb magyar településeknek, végső soron úgy jött létre, mint később, az ötvenes években az iparvárosok.
A gyár a második világháborúig maradt külföldi tulajdonban. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején élte virágkorát, volt, hogy a mezőhegyesi telepével együtt 630 embernek adott munkát. Gyarmati András polgármesternek szintén a gyár volt az első munkahelye.
Tőle tudjuk, hogy a településen még mindig az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, a 24 közmunkásnak és a köztisztviselőknek köszönhetően, de rögtön utána a Kender-Kötelék következik. Reméli, hogy az üzleti siker sem marad el, főleg azok után, hogy a település és az üzem még könnyebben megközelíthető: egy kilométerre húzódik az M43-as autópálya.

Forrás:délmagyar