A fröccs születése Fóton történt, Fáy András híres pincéjében. Az író és politikus Vörösmartyt és néhány barátját szüretre hívta, köztük Jedliket is.

A barátok között ott volt Czuczor, a nem kevésbé kitűnő költő, aki magával hozta Jedlik Ányost, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni.
Nos, Jedlik a szüretre is elvitte a világ legelső szódásüvegét, és a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban, németesen, spriccernek nevezte. A mi tudós papunk 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet egy friss, mesterséges szénsavas vizzel  a szódavizzel  helyettesítette. Ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar történetét. Noha maga is belekezdett a gyártásba 1842-ben, ezt hamarosan átadta unokaöccsének. Ö nem gazdagodott meg találmányából, de az elmúlt 175 évben nemzedékek sokasága és családok százezrei éltek meg e tisztes iparból.

A fröccs szó eredete

A „spritzer” szó nem tetszett Jedlik Ányos barátjának, Vörösmarty Mihálynak, aki aktív és egyben kreatív híve volt a nyelv magyarosításának és ápolásának. Ezért a német hangzású és hátterű „spritzer” szót hamarosan lefordította: ekkor született meg az óriási karriert befutó „fröccs” szavunk, ami azt a hangot utánozza, amikor a szódát hozzáengedjük a borhoz.

Vörösmarty még egy versében is megörökítette a fröccs szépségét. Fóti dal című verse így kezdődik: „Fölfelé megy borban a gyöngy; Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi.”

A fröccs előnyei

A fröccs nem más, mint bor és víz, ráadásul eredetileg nem szénsavas ásványvíz, amivel most isszuk sokszor, hanem igazi szóda volt. A fröccsnek számtalan előnye van. Azon túl, hogy a gyomornak nem árt, a nyári melegben ideális ital, mivel enyhe az alkoholtartalma, ezért lényegesen enyhébb hatással rendelkezik, mintha tisztán innánk a bort.

Ráadásul a folyamatos vízpótlás miatt nem lesz fejfájásunk másnap. Szintén nem utolsó sorban pedig alacsony a kalóriaértéke, így nem hizlal, viszont tartalmazza a jó borok hatóanyagait. Magyaros, fűszeres ételek egyenesen követelik a fröccsöt.

A fröccs típusai

Kisfröccs-nagyfröccs
Talán legelterjedtebb elnevezések és fröccstípusok egyike a kis- és a nagyfröccs. Az előbbi 1 dl bor – 1 dl szóda, míg a nagyfröccs 2 dl bor – 1 dl szóda keverékét takarja. A kisfröccsöt kisfüttynek, vagy rövidlépésnek is szokás nevezni.

A fütty elnevezés állítólag onnan jön, hogy József Attila szerint az a mérték, amit egy füttyre meg lehet inni egyszerre. A nagyfröccs az irodalmár hírességek közül inkább Móra Ferenc kedvence volt, aki az italra meghonosította a „húzó” elnevezést is.

Krúdy-fröccs
A hírességeknél maradva szintén nagyon népszerű volt a híres magyar íróról, Krúdy Gyuláról elnevezett ital. Ez a mai szemmel nézve elég erőteljes kombináció volt, ma már kevesen fogyasztják, és különösen nem népszerű túl nagy melegben. A Krúdy fröccs 1 literes korsóban készült, és 9 dl borhoz mindössze 1 dl szódát engedtek.

Az elmélet mögötte az volt, hogy a kevés szóda éppen csak egy kis pluszt ad a borhoz, mivel a szénsav minimálisan hígítja a bort, de annak ízét kiemeli. Krúdy Gyula nem véletlenül választott ilyen összetételt, ugyanis általában nem könnyű salátához fogyasztotta a róla elnevezett fröccsöt: a kedvence a velős hús volt pirítóssal, amihez csakis Krúdy-fröccs dukált.

Puskás-fröccs
Ha már irodalmárokról neveztek el fröccstípusokat, akkor természetesen nem csodálkozhatunk azon sem, hogy sportolókról, focistákról is kaptak nevet népszerűbb italok. A legismertebb ilyen fröccsfajta a Puskás Ferencről elnevezett Puskás-fröccs.

Az ital mögött nem olyan személyes történet áll, mint Krúdy esetében, mivel ez nem Puskás kedvenc aránya volt a fröccsben. Mégis egyértelmű, hogy honnan származik a név: a Puskás-fröccsben a bor és a szóda decije így oszlik meg: 6:3.

Házmesterek és albérlők
A házmester típusú fröccsök is különböző mértekben választhatóak: a hagyományos, sima házmester 3 dl bor- 2 dl szóda, míg a már említett nagyházmester 4 dl bor – 1 dl szóda, a kisházmester pedig 1 dl bor – 4 dl szóda.

A „nagy” elnevezésű fröccsök általában fordított arányban szerepelnek, mint a „kis” előtaggal ellátott társaik, de persze ez sem igaz minden esetben. A házmester ellentéte a lakó vagy bérlő elnevezésű fröccsök is, amiből a lakófröccs megegyezik a kisházmesterrel, vagyis 1 dl bor- 4 dl szóda arányt takar.

Lámpás és kőműves
A kőműves fröccs elnevezés természetesen hatalmas adagot takar, utalva arra, hogy az építkezésekkor egy komolyabb adagot vettek magukhoz az emberek az italból, mivel egyrészt folyamatosan kinn voltak a napon, másrészt pedig nagyon szerették a bort.

Így kőműves fröccs néven a 25 dl bor – 5 dl szóda arányt ismerhetjük, ami a Krúdy-fröccs után a legtöményebb fajta.

Nem sokkal utána következik a lámpás fröccs, ami 15 dl bor – 5 dl szóda keveréke. A név pedig nem egy mesterségre utal, sokkal inkább arra, hogy aki azt megissza, az utána lámpással keresheti a józanságot.

Tájegységek fröccselnevezései

A 4 dl bor – 1 dl szóda arány például több országrészben is népszerűvé vált a fröccs történetének már az elején. Ennek a megoszlásnak több elnevezése is van: Csongrád megyében bivalycsóknak, Pesten főleg háziúrnak nevezték, de végül mégis az az elnevezés vált be legjobban, hogy nagyházmester.

Pesten és vidéken egyaránt népszerű volt a maflás fröccs is, ami 5 dl bor – 5 dl szóda keverékét jelentette. A név arra utal, hogy elfogyasztása után úgy érezhetjük magunkat, mint akinek lekevertek egy maflást.

Forrás