A hazánkban található gyönyörű, jellegzetes szőlőtermő tájak, évszázadokon át alakultak ki. Borvidékeink a legjobb természeti adottságú helyek.

Hazánk bortörvénye a szőlőtermesztés termőhelyeit a következők szerint csoportosítja:
-    borvidékek
-    bortermelő helyek és
-    egyéb szőlőtermő helyek

A borvidékek összefüggő szőlőültetvények több szomszédos település közigazgatási területére terjednek ki. Amelyek azonos, esetenként sajátos éghajlati, talajtani és domborzati adottságokkal, jellemző fajta összetétellel, valamint jellegzetes művelésű ültetvényekkel rendelkeznek. A szőlőtermesztés és a borkészítés hagyományosan és fejletten történik. Más vidékektől eltérő, jól megkülönböztethető, ízben és illatban jellegzetes szőlő-, illetve borfajtákat készítenek.    

A bortermelő helyek
Elszigetelten elhelyezkedő, környezeti adottságai, termelési hagyományai az adott borvidékre jellemző, jellegzetes borminőségű termőterületek.

Egyéb szőlőtermő helyek
Borvidékeken és a bortermelő helyeken kívüli, előírásoknak megfelelő termőhelyek tartoznak ebbe a kategóriába.

Magyarországon 130 ezer hektáron folyik szőlőművelés és ennek a területnek kb. 60-65 %- a tartozik a borvidékek közé. Hazánk szőlőterületét az ott termő szőlőfajták, valamint a belőlük készített borok jellege alapján, 22 borvidékbe sorolják. írja a gourmetonline.

Badacsonyi borvidék
Hazánk egyik legrégibb és legismertebb történelmi borvidéke. A Balatont észak-nyugaton övező vulkanikus hegyvonulatoknak a tó óriási víztükrére néző napsütötte déli lejtőin terül el. Nevezetes szőlőhegyeinek – a névadó Badacsonynak, továbbá a Szent György-hegynek, Szigliget-hegynek, Ábrahám-hegynek, Gulácsnak, Csobáncnak és a Tóthegyesnek – sajátos talaj-összetételű és mikroklímájú lankái kiváló minőségű fehérborszőlő-fajtákkal, az olaszrizlinggel, a kéknyelűvel, a szürkebaráttal váltak világhírűvé.

Balatonfüred-Csopaki borvidék
A Badacsonyi-borvidék folytatásaként húzódik keleti irányban, többé-kevésbé hasonló éghajlatú és természeti viszonyokkal. Szőlőterületei nagyobbrészt a partot övező lankás donboldalakon helyezkednek el, ahol a hatalmas vízfelület közelsége és a Balaton-part légköri viszonyai kedvezően éreztetik hatásukat. Borai a badacsonyiakéhoz képest lágyabbak, finom illatúak, jellegzetes zamatúak. Legismertebb szőlőfajtái: olaszrizling, rizlingszilváni, chardonnay, rajnai rizling, ottonel muskotály, szürkebarát.

Balatonfelvidéki borvidék
A Balatontól északra elterülő, az előző két klasszikus borvidékhez nem tartozó hegyvidéki szőlőterület. Adottságai sok tekintetben hasonlítanak a Badacsonyi, valamint a Balatonfüred-Csopaki borvidék adottságaihoz, minthogy azonban fekvése alacsonyabb azokénál és a tó partjától is távolabb esik, ezért a tőkék kevesebb napfényt kapnak, mint a Balatonhoz közelebb elterülő napsütötte hegyoldalakon. Jelentősebb szőlőfajtái: chardonnay, cserszegi fűszeres, furmint, olaszrizling, rizlingszilváni, szürkebarát, kékfrankos, kékoportó, pinot noir.

Balatonmelléke borvidék
A legfiatalabb borvidékünk egyike, mivel az 1997. évi bortörvény nyilvánította borvidékké – a Tolnaival egyidejüleg – a három, a Csáfordi, a Szentgyörgyvári és a Muravidéki körzet 24 településének határrészein lévő szőlőterületeket. A lágy ívelésű zalai dombvidék kedvező talaj-összetétele és mikroklímája főleg a fehérborszőlő-fajták  - így az olaszrizling (mint uralkodó fajta), a rizlingszilváni, a sauvignon, a chardonnay, a királyleányka, a cserszegi fűszeres, a nektár, a zengő, a zenit, a pinot blanc termesztésére alkalmas. A kékszőlők közül a zweigelt, a kékfrankos, a kékoportó és a merlot telepítése is folyamatos.

Dél-Balatoni borvidék
Az ország egyik legfiatalabb borvidéke. Korábban csak a jó bortermő helyek között tartották számon, de az elmúlt évtizedek tudatos telepítéseinek és magas fokú szőlőművelésének eredményeképpen bekövetkezett minőségjavulás hatására bortörvényünk az 1980-as évek elején emelte e területet a borvidék rangjára. A Balaton víztükre kedvezően hat éghajlatára, változatos talaj-összetétele, lankás domboldalai, csapadékviszonyai kedvezőek a szőlőtermesztésre. Régebben többségében a csemegeszőlőket dolgozták fel bornak, de ma már szőlőültetvényeinek zömét kiváló szőlőfajták, így az olaszrizling, királyleányka, chardonnay, rajnai rizling, sauvignon, sárga muskotály, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a kékfrankos, és a cabernet sauvignon, merlot, pinot noir teszi ki.

Egri borvidék
A nevezetes történelmi borvidék Magyarország északkeleti részén, a Bükk hegység előnyúlványain terül el, szőlőültetvényei az Egri és a Debrői körzetek településeinek határrészeire terjed ki. A viszonylag száraz éghajlatú, a vulkanikus alapkőzetre rakódott, mészben szegény, barna erdőtalajú területek vörös- és fehérborszőlő-fajták termesztésére egyaránt kedvezőek. E borvidék jellegét a régi időkben is vörösborai adták meg: világviszonylatban is ismert márkás bora az egri bikavér, amely a hegyközség rendtartásában engedélyezett kékszőlő-fajták – kékfrankos, kékoportó, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, kadarka – közül legalább három borának házasításával készül. A fajták és az arányok évjárattól függően változhatnak, azt mindig az egyes szőlőfajták borának minőségi tulajdonságai határozzák meg. (Ma a kékfrankos, cabernet és merlot hármas az uralkodó) Az egri bikavérben ezek a borfajták a fahordós érlelés során tökéletes harmóniával olvadnak össze, és ezáltal válnak sötét gránitpiros vagy rubinvörös színűvé, testes, tüzes, száraz minőségi vagy különleges  minőségű borrá. A fehérborszőlő-fajták közül a leányka, a hárslevelű, az olaszrizling, a tramini és a chardonnay a jelentősebb. Az egri hegyek puha trachit vagy riolit tufába vájt pincéi kiválóan alkalmasak a borok érlelésére, iskolázására és eltartására.

Etyek-Budai borvidék
Hazánk legfiatalabb borvidékeinek egyike. Szőlőterületei az Etyeki és a Budai körzet településeinek I. és II. osztályú termőhelyeit ölelik  fel. A borvidék ökológiai adottságai kiválóan alkalmasak a savas karakterű pezsgő alapborokat adó szőlőfajták, így a chardonnay, az olaszrizling, a rajnai rizling, a pinot blanc, a zanit termesztésére. A budafoki pezsgőgyárak alapboraik jelentős hányadát már régóta e területről szerzik be. Telepítésre ajánlott vörösborszőlő-fajtái: cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, zweigelt.

Kunsági borvidék
Területi kiterjedése és a megtermelt bor mennyisége alapján is az ország legnagyobb borvidéke. Nyolc körzet közel száz településén széles körű fajtaválasztékkal folyik a szőlőművelés. Fontosabb szőlőfajtái: chardonnay, cserszegi fűszeres, ezerjó, rizlingszilváni, kövidinka, rajnai rizling, zöld veltelini, bianca, karát, cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos.

Mátraaljai borvidék
Az Alföldi után hazánk második legnagyobb kiterjedésű borvidéke. A Mátra hegység déli, napsütötte, védett lejtőin és a hozzá csatlakozó dombvidék szelíd lankáin virágzó szőlőterületek tartoznak a borvidékhez. Az itt termeszthető szőlőfajtákból a hagyományos olaszrizlingből, a hárslevelűből, a chardonnayból, a traminiból, az ottonel muskotályból, a rizlingszilvániból, és a zweigeltből jó minőségű borok készíthetők.

Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék
A borvidék Écs, Győr-Ménfőcsanak, Győrség, Kajárpéc, Pannonhalma, Pázmándfalu
településeknek kedvező természeti adottságú, kiegyenlített időjárási viszonyú határrészeire terjed ki. Kiváló minőségű, illatos, zamatos, testes fehérborait, főleg az olaszrizling, a rajnai rizling, a rizlingszilváni és a tramini szőlőfajtából készítik.

Szekszárdi borvidék
A Szekszárd környéki szelíd emelkedésű dombok és a kies fekvésű völgyek meredek lejtőire borvidék kiváló talaj-összetétele (lösz és homok) és kiegyensúlyozott éghajlati viszonyai (enyhe tél, napsütésben gazdag nyár) elsősorban a vörösbort adó szőlőfajták termesztésére alkalmasak. Legelterjedtebb közülük a kékfrankos, a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a zweigelt és a merlot, kisebb mértékben pedig a kadarka. A fehér fajták közül az olaszrizling, a chardonnay, a rajnai rizling, és a rizlingszilváni az ismertebb. Az utóbbi időben egyre rangosabbá válik – a hagyományos szekszárdi kadarka mellett – a több évszázados múltra visszatekintő híresség a szekszárdi bikavér. Ezt a borféleséget – hasonlóan az egri bikavérhez (a bortörvény a „bikavér” készítését kizárólag csak e két borvidéken engedélyezi) – általában 3-4 szőlőfajta borának házasításával állítják elő, hogy még jobban kidomborodjék a nehéz, testes vörösbor jellegzetes karaktere.

Soproni borvidék
Az egyik legrégibb történelmi hagyományokkal rendelkező borvidék. A nyugati hűvös és csapadékos, enyhe telű határvidéken, a Fertő-tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon elterülő szőlőket foglalja magába. A borvidék elsősorban kiváló minőségű vörösborairól híres, bár az ökológiai adottságok a vörösborszőlő-fajták természetéhez kevésbé kedvezőek. Telepítésre ajánlott szőlőfajtái: kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, zweigelt, pinot noir, zöld veltelini, sauvignon, chardonnay, korai piros veltelini, zenit.

Tokaj-hegyaljai borvidék
Az ország északkeleti határvidékén, a Zempléni-hegység változatos felszínű tájain elhelyezkedő világszerte ismert történelmi borvidékünk. Annak ellenére, hogy e területnek évezredes szőlőtermesztési és borkészítési hagyományai vannak, világhírre azonban csak a XVII. Század második felében, a tokaji aszúborok megjelenésekor tett szert. A borvidék híres borfajtáit 27 nevezetes hely – többek között Mád, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva stb – határában szüretelt szőlőkből készítik. Tokaj a viszonylag sok bortermő hely közül azért vált a borvidéknek és nagyhírű borainak névadójává, mert a honfoglalástól kezdődően hosszú időszakon át ez a település volt a legfontosabb közlekedési és kereskedelmi csomópont egész Hegyalján. A borvidék zárt területté  nyilvánították, amely azt jelenti, hogy termékeit megkülönböztetett védelemmel látják el, a szőlő termesztésére, a bor készítésére, kezelésére, forgalomba hozatalára különleges szabályok vonatkoznak.
Tokaj-hegyalja valamennyi adottsága a lehető legkedvezőbb a szőlőtermesztés és a borkészítés szempontjait tekintve. Számos tényező – a földrajzi fekvés, a talajviszonyok, az éghajlat, a szőlőfajták, a borkészítési és kezelési eljárások szerencsés találkozásában, együttes hatásában rejlik a tokaji bor „titka”.A borvidék szőlői túlnyomó többségükben a hegyvonulat erősen napsütötte déli, az északról jövő hideg légáramlásoktól védett, enyhe lejtésű területein fekszenek. A talaj-összetétele igen változatos. A vulkáni eredetű kőzetek – az andezit, a riolit és a trachit – mállásterméke rendszerint lösszel, humusszal keveredve alkotja az úgynevezett „nyirok” talajt, amely nehezen megmunkálható, de tulajdonságai pozitív hatással vannak a szőlőnövény fejlődésére, ezáltal a bor jellegének kialakulására.

Éghajlata: a szőlőbogyók nemesrothadását, aszúsodását elősegítő száraz, meleg, napfényben gazdag, hosszú ideig tartó őszi időjárás a jellemző. Ez az időszak többnyire szeptember elejétől november közepéig tart, és ilyenkor a szüret kezdete is általában október végére tolódik el. Az októberi nagy hőingadozás a nappali és az éjszakai hőmérséklet, között gyorsítja a bogyók cukrosodását és a felesleges víz elpárolgását. A három meghonosodott, hagyományos, aszusodásra kiválóan alkalmas szőlőfajta a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály az uralkodó, amelyek közül az első kettő teszi ki a hegyaljai szőlők majdnem 100%-át, de újabban kiegészítő fajtaként a zéta is megtalálható a borvidék egyes területein. Vörösbort adó szőlőfajtákat nem termesztenek.Végül meghatározó ezen a tájon a tokaji borkülönlegességek sajátos készítési módja, más borvidékektől eltérő kezelése, továbbá a vidéket megművelő hegyaljai emberek szakértelme, szeretete, és hagyományai.

Tolnai borvidék
Ugyancsak a bortörvény mondta ki – 1998. január 1-jei hatállyal – a borvidék megalakulását, elismerve ezzel a megyében két történelmi borvidék létezését. A borvidék a Tolnai, a Völgységi és a Tamási körzet 29 településével szinte az egész megyét felöleli. A szőlőterületen nagyobb részben – a megye középső és északi vidékein – fehérborszőlő-fajtákat, chardonnayt, traminit, sauvignont, olaszrizlinget, rajnai rizlinget, szürkebarátot termesztenek. Kisebb mennyiségben – elsősorban a megye déli részén – szüretelik a kék szőlőt, a kékoportót, a kékfrankost, a cabernet francot, a cabernet sauvignont és a kadarkát. A tolnai táj szépsége, hangulatos szőlőhegyei, pincefaluja és pincesorai a borászati értékeken túl fontos gasztronómiai és turisztikai jelentőséggel is bírnak.

Villányi borvidék
Az ország legdélibb fekvésű, kedvező éghajlatú, szubmediterrán jellegű borvidéke a Villányi-hegység déli,délnyugati lejtőinek lösz és vörösagyag talajösszetételű szőlőterületeit foglalja magába. Az ökológiai adottságok egyaránt megfelelőek a vörös-, illetve fehérborok készítésére, következésképpen Villány térségében főleg vörösborokat, Siklós környékén pedig többnyire fehérborokat készítenek. Vörösboraikat országosan is a legjobbak között tartják számon. Nevezetes szőlőfajtája a kékoportó, a fékfrankos (amelyet itt régebben „nagyburgundi” néven palackoztak), a cabernet franc és a cabernet sauvignon, illetve az olaszrizling, a hárslevelű a chardonnay és a tramini.