Még mindig népszerűek a vásárok, hiszek a vásárlók ismerik az eladókat. Alakulnak azonban a virtuális piacok is, méghozzá kerékpáros kiszállítással.

Magad Uram, ha szolgád nincs!” – akár ez is lehetne a mottója azoknak a kezdeményezéseknek, melyek célja a helyi termékek piacnövelése, a termelők segítése. Több Jász-Nagykun-Szolnok megyei település is rájött arra, hogy manapság kevés „felülről” várni a különböző támogatásokat, egy adott település lakóinak önmaguknak kell megoldani boldogulásukat.

- Tiszaföldváron egy átlagtelek nagysága négyezer négyzetméter – mondja Barcza Gábor önkormányzati képviselő –, manapság mégsem gazdálkodnak rajta a helyiek, a növénytermesztés, állattartás feledésbe merült.

Egyebek között ezért döntöttek úgy a földváriak, hogy felébresztik Csipkerózsika álmából a hagyományos vidéki életformát.
– Hamarosan létrehozzuk a szó jó értelmében vett „parasztpiacot”. Ez egy olyan vásár lenne hetente egy vagy két alkalommal, ahol csak helyi emberek árulhatnának saját maguk által megtermelt zöldségeket-gyümölcsöket, viszonteladó, kereskedő nem értékesíthetne.

A képviselő elmondja, haladni kell azonban a korral: egy virtuális piacot is megalkotnak az önkormányzat honlapján, ahol bárki nyomon kísérheti otthonában ülve, kinek, mije van eladó.
– Sokszor a szomszédok sem tudják, hogy tyúkot, sárgarépát vagy éppen otthon készült kézműves terméket dobna piacra az az ember, aki tőle pár tíz méterre él. Itt kényelmesen végig lehet böngészni a kínálatot, aztán ha valami megtetszett, csak egy telefon és indulhat a kiszállítás. A földváriak ezt is természetesen „házon belül” oldanák meg: biciklis „futárszolgálattal” (mely helybéli diákokból állna) például.

Az ötletgazdák nem állnak meg: már tervezik azt a logót is, mely csak a tiszaföldvári termékeknek járna.
- Ez a városi címer lenne, nemzeti színű szalaggal körbeölelve. Természetesen nem a répára kell ezt ráaggatni, de egy fonott kosáron, egy halászhálón jól mutatna. És hogy igazán kedvet kapjanak az itt élők a helyi termékek vásárlásához, közös programokat is szerveznénk a jövőben, babszedést, eperszüretet, disznóvágást. Így biztosan mindenki tudja, hogy az alapanyag honnan származik és milyen minőségű.
A földváriak még csak most kezdik szervezni a termelői-értékesítő hálózatot, máshol azonban már remekül működik. Mezőtúron például már két esztendeje indult az a kezdeményezés, melynek eredményeként minden szombaton Túri Piac várja a helyieket.

Gyümölcsök, zöldségek éppúgy kaphatóak itt, mint kerámiák, szőttesek, s egyéb kézzel készült remekek. Ez a heti vásár a helyi termelők, kézművesek összefogásaként jött létre és egyre népszerűbb a városbeliek körében.
- Az utóbbi időben egészen rászoktunk, hogy szombat délelőtti programként végigjárjuk a Túri Piacot – meséli egy hölgy, aki családjával főként zöldségféléket és tejtermékeket szokott vásárolni.
- Ilyenkor az egész hétre való termékeket megvesszük. Azért szeretem, mert itt közvetlenül azzal találkozom, aki elkészítette azt a bizonyos sajtot, akinek a kertjében megtermett a zöldség és gyümölcs. Előfordult már, hogy kimondottan olyan ízesítésű sajt és joghurt készült a következő hétre, amilyet én kértem.

A túri piacosok ráadásul a rendszeres heti vásár mellett jótékonysági akciókat is vállalnak. Nemrégiben például a város egyik   idősotthonában jártak. Elvittek egy kis ízelítőt termékeinkből az ágyhoz vagy éppen tolókocsihoz kötött idős embereknek, akik természetesen nagyon örültek neki, hogy kedvükre választhattak az áruk közül.
Tiszasason még inkább lerövidítették az őstermelő és a felhasználó közötti utat: Pista bácsi kertjéből egyenesen az üzemi konyhára kerül a burgonya, Marika néni kertjéből a fűszerpaprika.
Ez lenne a jövő? Úgy tűnik, igen, példa erre a fent említett egyre másra szerveződő és egyre népszerűbb helyi piacok létrejötte: cél, visszatérni a gyökerekhez! 

Forrás: szoljon.hu