A tavaszias időben egyre több turista keresi fel a népszerű kirándulóhelyeket. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy csíkos hátú kismalaccal találkozunk.

Az aranyos kis vadmalacok azonban sosem járnak egyedül: mindig a közelükben van a 80-100 kilogrammos anyjuk, és harciasan védi őket minden idegentől.

Már tart a vaddisznók ellési időszaka, a kocák most hozzák világra a malacokat.Ilyenkor az anyaállatok biztosítják saját maguk és utódaik számára az elléshez szükséges nyugodt körülményeket, a sűrű, bozótos helyeken úgynevezett „vaddisznó vackot” alakítanak ki. Az utódok megszületése után a kocák különös gonddal vigyázzák a kis malacok életét, és nagyon keményen fellépnek, ha vélt vagy valós ellenség tűnik fel a közelükben. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a turistautakról ne térjenek le a kirándulók, így még véletlenül sem tudnak beleütközni a malacos koca fekvőhelyébe.

Az erdőben kirándulva kicsi az esélye egy vaddisznóval való találkozásnak, ugyanis félnek az embertől, és ha hallják, hogy közeledik, akkor messzire elkerülik. A nagyon sűrű részeket azonban érdemes március-május tájékán elkerülni, mert a malacait védő koca a legveszélyesebb emlősállat a magyar erdőkben.

Az erdei kutyasétálás során különösen ügyeljünk arra, hogy pórázon vezetett kutyánk ne távolodjon el tőlünk, mert az erdőben kószáló kutyák a vaddisznót felbőszíthetik, ami különösen igaz a malacukat féltő kocákra, akik ilyenkor a szokottnál agresszívabban viselkedhetnek. A felbőszített kocát a menekülő kutya a gazdájához vonzhatja, így akár problémákat is okozhat az embert alapvetően kerülő vad.