Elítéltek a mezőgazdaságban: növénytermesztés a rácsok mögött
A magyarországi BV intézetek közül négyben végezhetnek a rabok mezőgazdasági jellegű munkát. Ezek a helyek Pálhalma, Állampuszta, Baracska, és Szeged.
Mielőtt közelebbről megismerkednénk az említett intézményekkel, pár szó a mezőgazdasági jellegű börtönmunkáról. Tavalyi adat, miszerint az előzetes letartóztatásban lévőket nem számolva körülbelül 12000-en élnek rácsok mögött, közülük nagyjából a felének van lehetősége dolgozni. A benti munka kétségkívül hasznos, hiszen az elítéltek így produktív módon tölthetik idejüket, kevesebb teret engedve az unalomból, tétlenségből (is) fakadó agressziónak, és sok esetben olyan hasznos tudással vérteződhenek fel, aminek aztán kint is hasznát vehetik, így szerencsés esetben akár a visszaesési statisztikák is javulhatnak. Sokan úgy tartják, hogy a börtönmunka azért is jó, mert így a rab csökkenti ellátásának állami, tehát adóforintokból álló költségét.
Sajnos azonban ez nem feltétlen igaz. Az elítéltek munkadíjából ugyan levonásra kerül egy összeg, nevesítve napi 300 Forint, ez viszont a tartás naponkénti 2-2500 forintos költségnek csak a töredéke. Az igazsághoz tartozik, hogy az intézetek lakói sok esetben nem rendelkeznek szaktudással, így taníttatásuk költsége is hozzáadódik a büdzséhez, ráadásul a képzetlen munkaerő selejt-előállítási aránya is magas. Pozitívum ellenben a (valljuk be, kényszerű) munkafegyelem, a hiányzás, lógás lehetetlensége. A mezőgazdasági segédmunkák viszont a legkönnyebben elsajátítható foglalatosságok körébe tartoznak, ráadásul a növénytermesztéssel kapcsolatos munkák jórészt szabad ég alatt történnek, ami az elítélt szempontjából is szerencsés. Így a börtönmunkák közül - a benti létet tekintve tapasztalatlan laikusként gondolkodva - a mezőgazdasági tevékenység a legüdvözítőbb.
A négy felsorolt intézmény közül talán a Szegedi Fegyház és Börtön nagyfai telepe bír a legérdekesebb történettel. Nagyfa 1920-ig arisztokrata kézben volt, ekkor vette magához a Magyar Államkincstár Pallavicini Alfonz Károly őrgróftól a 746 holdnyi területet. Az első évtizedekben főleg kendert termesztettek, a rabok a terményből köteleket, zsákokat készítettek. 1960-ig állattenyésztés is folyt a telepen, az elítéltek pedig a mezőgazdasági munkára alkalmatlan téli hónapokban oktatásban részesültek, hogy a tavaszi munkálatokat már felkészülve kezdhessék. Napjainkban a Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft. biztosítja a foglalkoztatási lehetőséget, a szántóföldi és kertészeti növénytermesztés mellett újra állattenyésztéssel és bútorkészítéssel is elfoglalhatják magukat a rabok.
A pálhalmai intézetben is szántóföldi növénytermesztés zajlik, gabonaféléket és takarmánynövényeket termelnek az elítéltek, és itt is van állattenyésztés, sőt vágóhíd is. Pálhalma különlegessége a foglalkoztatást biztosító Kft. újgalambosi biogáz üzeme, mellyel jelentős mennyiségű károsanyag (üvegházhatást okozó gázok) kibocsájtást spórolnak meg, annyit, hogy a megtakarított mennyiséget a kvótekereskedelmnek köszönhetően nagyobb összegért értékesítik Ausztriának.
A baracskai Annamajor is a mezőgazdasági munkákra rendezkedett be, de itt zöldségtermesztés és feldolgozás is történik, a zöldségfeldolgozó pedig HCCP minősítéssel is rendelkezik. A társaság 1057 ha területen gazdálkodik, és az említettek mellett kukoricát, búzát, árpát nevelnek, valamint takarmánynövényeket a helyben tenyésztett állatoknak. Állampusztán a gabonafélék és takarmány mellett szőlővel is foglalkoznak, sőt, pulykatenyésztés is folyik, valamint lovakat is gondoznak az elítéltek.
Természetesen számtalan BV intézetben van lehetőség a legváltozatosabb munkavégzésre, a konyhai teendőktől a karbantartási feladatokon át a különféle betanított és szakmunkákig, azonban a mezőgazdasági, kertészeti jellegű munkák talán mindegyiktől különböznek, mégpedig pozitív értelemben. A növények sokszor bizonyított nyugtató hatása, a külvilággal való kézen foghatóbb kapcsolat, és a konkrét, mérhető eredménnyel záródó szezonális tevékenységek elősegíthetik a rabok önbecsülésének erősödését, csökkenthetik a bezártságból eredő frusztrációt, agressziót. A tavalyi kormányzati felvetés, mely szerint minden elítélt dolgozzon és dolgozhasson a fogva tartása alatt így mindenképp jó iránynak tekinthető, azonban a börtönmunkával kapcsolatban több problematikus kérdés merül fel, talán nem véletlen, hogy bő egy év alatt érdemi előrelépés alig történt. Világosan látszódik a törekvés, hogy a börtöncégeket "helyzetbe hozzák", ha ez sikerül, akkor a fogva tartási költségek nagyobb része lesz helyben megtermelhető. Mindezek alapján azt hiszem, az egész társadalom érdeke, hogy a rácsok mögött élők sikerélményt adó, a bent töltött időt hasznossá fordító tevékenységet végezhessenek.