Az „Északi gólyahír” elnevezésű program egyik kiemelt célja, hogy újra az emberek közelébe hozza a gólyát, s vele együtt környezetünk élővilágát is.

Ennek része, hogy megismertessék a régióban élő embereket a fehér gólyák életével, védelmük fontosságával. A Cserhát Természeti és Kulturális Értékeiért Alapítvány és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sikeres pályázatának eredményeként, a Svájci Civil Alap finanszírozásával megvalósuló Északi Gólyahír projekt vezetőjét,Papp Ferencet az elmúlt időszak eseményeiről kérdeztük.

- Ebben az évben az észak-magyarországi régióban jók a költési adatok – kezdte a szakember. – Megtörténtek a felcseperedő fiókák gyűrűzései, melyeket nagy érdeklődés kísért a térségben. Sok óvodás és iskolás került testközelbe a fiókákkal, és számos hasznos információt tudtunk átadni tájékoztató bemutatóinkon az érdeklődőknek. A kedvező időjárásnak köszönhetően a kisgólyák megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutottak, és augusztus elejétől már csapatokba verődve vadásztak a térségben. Nagyszerű látványban lehetett részük mindazoknak, akik például Ludányhalásziban megfigyelték őket. Itt a Felső-Ipoly kisgólyái csoportosultak, míg Hugyagon a szántást követően jelentek meg „tömegesen”, leginkább az idősebb gólyák.

- Mit „tesznek” ilyen csoportosuláskor a gólyacsapatok?

{youtube width="570" height="428"}9cOkwQPPgAs{/youtube}

- A madarak vonulási időszak előtt a nap jelentős részét táplálkozással töltik, amire a vonulás alatt, repülés közben kevés lehetőségük nyílik. A vonulásra nem csupán vedléssel, hanem zsírhalmozással is készülnek. Ebben az időszakban a fiókák már önállóak, nem szorulnak a szülőkre, a táplálékforrások is gazdagok. A Nógrád megyei kisgólyák, köztük a Nagyhalászon félárván maradt és Nógrád megyében sikeresen adoptált négy fióka – is szépen fejlődtek. A dejtári Dalma, Dió és Délceg, a rimóci Rákász, Révész és Picur – a nagyhalászi árvák egyike, aki műholdas jeladót is kapott –, valamint a szügyi Feketetoll, Szeder és Bogyó is felkészült a hosszú útra. Úgy tűnik, hogy Délceg nyaksérülése is szépen gyógyult és nem akadályozza a vonulásban.

- Mennyire befolyásolta a gólyákat a változékony időjárás? A közös "edzőtábor" után a hidegfront indította el a gólyákat?

- A hirtelen jött hidegfront nem csupán az embereket, hanem az állatokat is befolyásolja. Miután a madárvonulás fő oka a csökkenő táplálékforrás, és ez leginkábba téli, hideg időszakot érinti, így a hirtelen lehűlés egy jelzés volt, ami okozhatta az indulást, hiszen a nógrádi gólyák is útra keltek. Picur a csapatával már az első napon 142 km-t tett meg a ludányi rétektől a Hortobágyon lévő Ohat-erdőig. Augusztus 16-án reggel még vadászgattak a ludányi réteken, majd délelőtt útnak indultak. A jeladó adatai alapján áthúzott Szécsény fölött, aztán Rimóc keleti oldalán, majd Hollókő - Alsótold vonalában elhagyták a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetet. Délután négy körül már Poroszló közelében jártak, átrepültek a Tisza-tó fölött, s megérkeztek a Hortobágyra.

- A vonulás kapcsán sokakban felmerül a kérdés: mi alapján tájékozódnak a költöző madarak?

- A madaraknak a tájékozódáshoz többféle “segítség” áll a rendelkezésére. Ezeket a különböző fajok eltérő mértékben használják. A madarak egy kis része képes a Föld mágnesességének érzékelésére is, ezzel mintegy iránytű, képesek meghatározni a földrajzi irányokat. Planetáriumi kísérletekkel bizonyították, hogy a legtöbb madárfaj mind a csillagok, mind a Nap állását felhasználja tájékozódásához. Akadnak bizonyos fajok, melyek veleszületetten öröklik, hogy mely irányba kell elindulniuk, hogy elérjék a telelőhelyet. Más esetben a fiatalok követik az öregebbeket, mint a fehér gólyák is. Minden esetben az első vonulás után alakul ki egy valóságos térkép náluk, amelyet felhasználnak a további vonulások alkalmával.

- Mikor, mennyit és hová repülnek a gólyáink?

- A fehér gólyák kizárólag nappal vonulnak, így, kihasználva a felemelkedő meleg légoszlopokat - termikeket -, hosszabb távolságokat tudnak megtenni. Ezeket a termikeket csak szárazföld felett lehet megtalálni, ezért történik az, hogy a fehér gólyák elkerülik azokat az útvonalakat, amelyek nagyobb vízfelületek felett vezetnek. Nagy csapatokban sokkal könnyebb a madaraknak vonulni. Ha egy madár talál egy termiket, az összes többi követi őt, és elkezd lebegni. Minél több madár vándorol együtt, annál könnyebb jó termiket találni - ezért tudnak a csapatban vonuló madarak gyorsabban vándorolni, mint a magányos vándorok. A fehér gólyák jó repülési feltételek mellett több, mint 300 kilométert tesznek meg naponta. Négy hétig tartó vándorútjuk 2 000-10 500 kilométer hosszú. Néhány esetben előfordul, hogy Európában vagy a Közel-Keleten marad is egy-két egyed, de igazi úti céljuk afrikai kontinens, akár egészen Dél-Afrikáig repülnek. A jeladók segítségével most már bemérhetjük a pihenőhelyeket és végállomásukat is. Az elkövetkező hetekben mindannyian követhetjük északi gólyáink útját, köztük Picurét is.

(Az Északi Gólyahír weboldala és Facebook-oldala továbbra is folyamatosan frissülő információkkal várja a gólyák kedvelőit.A program része a Fotózd a gólyákat! elnevezésű fotópályázat is, melyre 2014. szeptember 30-ig, két kategóriában várják a fotókat.)

Fotók: Komka Péter, Papp Ferenc, Drexler Szilárd