A természet egyik csodája és a növények királya a fa. Sokféleségük, formagazdagságuk, méreteik olykor-olykor zavarba ejtőek, ám látványuk lenyűgöző. 

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait. Nincsen olyan ember, akinek ne lenne kedves fája. Ahányszor illatozó hársfa alatt visz utam, mindig Schubert jut eszembe, aki a házuk előtt, a kútnál álló hársfa alá húzódott, ha bú vagy öröm érte. Heine fantáziáját egy szép fenyő ragadta meg, ennek eredménye lett gyönyörű költeménye, az „Áll egy fenyő”.
Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.
A hagyományok is sok fával kapcsolatos szokást örökítettek át nemzedékről nemzedékre. Karácsonykor a szépen feldíszített örökzöldek varázsolják csillogóvá a kíváncsi gyermekszemeket. A tavaszi megújulás jelképe a zöld fűz ága.

A kiszézésnél egy nyírfából készült bábut visznek végig a falun a gyerekek, s vízbe dobják vagy elégetik, az öreg, téli földistennő tavaszi megtisztulását jelképezve. Május első hajnalára a legények felpántlikázott májusfával vallanak színt a nekik tetsző lánynak. Virágvasárnap barkaágat szenteltet a hívő ember a templomban.

A pszichológiában gyakran alkalmazzák az úgynevezett „fatesztet”. A fáról készített rajz sok mindent elárul a betegről, mintegy belevetíti a betegségét, problémáit a rajzba. Fény derül önértékelése, szorongásaira, agressziós problémáira, feszültségeire, kiolvasható belőle környezetéhez való viszonya, kiegyensúlyozottsága, indulati, érzelmi töltése.

A fa gyökérrésze a tudatalattit jelképezi, a korona, a lombozat formája arról árulkodik, hogy a vizsgált személynek milyenek az ideáljai, milyen céljai, igényei vannak, milyenek a társkapcsolatai.
A személyes sorsot, az egyéni élet szimbólumát kifejező fát szokták lélekfának is nevezni. Ilyen Csontváry Magányos cédrusa, mely megrendítő erejű alkotás.

Évezredek tapasztalata, hogy az egyik fa árt, a másik használ. A fában áramló folyadék a fa vérkeringése, de energiája, sugárzása is hatással van a vele közeli kontaktusba kerülő emberrel. Az ókori bölcsesség ezt sugallja: ,,A jó fához simulj, a rossztól menekülj!” Tény, hogy át tudjuk venni a fák energiáját, ha hozzájuk simulunk, vagy közelükben tartózkodunk.

Nézzünk meg néhány ismert fafajtát, hogyan hatnak egészségünkre:
Tölgyfa
A magyar ember által különösen szeretett, tisztelt fa. Őshonos hazánkban. A koronázások, ítéletek, tanácskozások, áldozathozatalok, a történelem során gyakran tölgyfák árnyékában zajlottak le. Képes új életerőt adni. Erősíti a lelket, a nyirokrendszert, aktivizálja a vérkeringést, ha törzséhez simulunk.

Gesztenyefa
Békét, harmóniát nyer az alatta ülő. A sérült lélek orvossága.

Kőrisfa
A hallójáratok megbetegedései gyógyíthatók a néphit szerint a kőrisvirág főzetének csepegtetésével. Nyugtat, jó hatással van az izmokra és az ízületekre, ha átöleljük, nekitámaszkodunk.

Hársfa
Erősíti pozitív érzelmeinket, légúti problémák esetén segít.

Bükkfa
Vérkeringést javító, stresszt elmulasztó hatása van. Hatalmas erejű fa, 10-15 méterről is képesek vagyunk megérezni hatását. Segíti a fantáziát, a gondolkodást, az összpontosítást.

Jegenyefenyő
Gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, de segít reumatikus bajoknál is. Optimizmust, magabiztosságot kap, aki gyakran kerül vele kontaktusba.

Égerfa
Nincs túl jó híre. A mézgás változatát tanácsos azoknak elkerülni, akiknek gyenge az idegrendszerük.

A fák szeretete, tisztelete pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, ily módon is erősítve testünket, lelkünket. Mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig velünk, s köztünk éljenek.

Sajnos, van egy nagy ellenségük, a savas eső, mely óriási károkat okoz állományukban. Lehangoló látvány, amikor a szép fenyők gyönyörű zöldje megfakul, lóg szomorúan, s olyan mintha le lenne permetezve valami szürkés-fehér anyaggal. Más fák mintha, leperzselődtek volna, s lombjukra már semmi sem emlékeztet – csak a törzsek s ágak nyúlnak az ég felé, kérdezve, hogy mit tettetek velem? Olykor a természet maga produkál rettenetest, láttam ilyet a Hargitán egy hatalmas vihar után. Kopasz hegycsúcsok barnállottak, melyekből kimeredeztek, vagy eldőlve feküdtek a letarolt fenyők derékba tört, tőből kiforgatott törzsei. Szomorú látvány volt.

Földünkön az erdők fogyatkoznak, a fák állaga romlik. Jó lenne, ha megállna e folyamat, mert nélkülük elképzelhetetlen életünk, s a jövő nemzedéké is.

Mit tehetnénk – nem állíttathatjuk le a légteret szennyező üzemeket s a közlekedést sem, mondják sokan. Ez így igaz, de én úgy gondolom, mégis tehetünk valamit. Ha kisétálunk egy közeli erdőbe, a látvány eligazít a tennivalót illetően. Mi az, amit látunk? Szeméthegyeket, kidobált háztartási gépeket, alkatrészeket, edényeket, műanyag zsákokat. Sokkoló mindez, mert maga az erdő hasonlít egy gondozatlan, rongyos öregemberre. Kidőlt-bedőlt vén fák, letörött ágak, bokrok kesze-kuszasága akadályozza a haladni vágyót. Ezeknek a területeknek van gazdája, akinek feladata a gondozás. Kivágni az öreg, beteg fákat, összeszedni a letört ágakat, gallyakat. A kitermelt fák helyett újakat telepíteni. Lehet, hogy többnyire így folyik a munka, de az ellenkezőjére is sok példát lehet látni.

Az iskolában azt tanulja minden gyerek, hogy védd, óvd a fákat. Ha kimegy egy szépen gondozott erdőbe, be is fogja a tanultakat tartani. Ha azonban az ellenkezőjét látja, nem fogja komolyan venni az egyéb szabályokat, elvárásokat sem. S akkor mi, felnőttek csodálkozunk a legjobban, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a mai gyerekek, fiatalok.

Ha a felnőttek vizet prédikálnak, de bort isznak, ezen a táptalajon gyorsan burjánzani kezd a cinizmus. Pistike, aki letör egy kis ágat a kiránduláson, megkapja a tanító nénitől a „fejmosást”. Vajon a környezetszennyezőknek ki mondja, hogy ejnye-ejnye?

A fák nem tudnak beszélni, ha tudnának, elég sok jajszó hangzana ajkukról. De ők csak szolgálnak bennünket némán, hűségesen, s próbálnak mindig megújulni. Hagyjuk őket élni, segítsünk nekik benne!

Forrás: zoldujsag.hu