Senki számára sem ismeretlen egy-egy téli hideg napon a finom sült gesztenye illata. Nézzük meg, mi mindent lehet és érdemes tudni erről a gyümölcsről!

A gesztenye (Castanea) a bükkfafélék családjának nemzetsége, 12 fajjal rendelkezik. Egyes fajai Eurázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. A vadgesztenye néven ismert faj nincs közeli rokonságban velük. A latin Castanea a görög kasztanon szóból ered, amit általában a thesszáliai Kasztanaia (Kasztana, Kasztánea) város nevéből származtatják, más vélemények szerint viszont örmény eredetű a szó, ott ugyanis kask és kaskeni a gesztenye termésének, illetve fájának neve. Napjainkban Japánban és Kínában termelik és fogyasztják a legnagyobb mennyiségben.

Milyen tápértékekkel rendelkezik?
A termés ehető része a nagy raktározó szikleveleket viselő embrió, amiben sok a keményítő, a cukor és az ásványi anyag. A gesztenye igen kalóriadús, keményítőtartalma révén lassan felszívódó szénhidrátot visz a szervezetbe. Néha okozhat puffadást, ha pedig nincs átsütve teljesen, a gyomor számára emészthetetlen.A gesztenye kifejezetten ajánlott azoknak, akik idegileg és érzelmileg labilisak, mert nagyon jó magnézium-, kalcium-, foszfor- és B-vitamin-forrás.

Felhasználása
A legjobb minőségű maróni gesztenye olyan fajtákon terem, amelyeket arra nemesítettek, hogy kupacsukban egyetlen nagy makkot növesszenek. Ezt frissen sütve, főzve vagy pürének fogyasztják, leginkább a cukrászipar használja. Fogyasztása édességként kifejezetten ajánlott.
Ízletes levesek készíthetők belőle, karácsonyra és a téli időszakra remek köretek mellé, vagy köretnek, desszertként pedig süteményekhez, pohárkrémekhez is használhatjuk. A gesztenyeliszt gluténérzékenyek számára is fogyasztható.
A szelídgesztenye apróbb terméseit állatok takarmányozására használják vagy lisztet őrölnek belőle. Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában dísznövénynek ültetik, és az ipar számára is hasznos fa.

A gesztenyét hideg, száraz helyen kell tárolni, de főzve és tisztítva néhány napig eláll a hűtőszekrényben is.

Forrás