Egyre többet olvashatunk a világhálón a császárfa elterjedéséről, előnyeiről, gondozásáról. Többen már-már csodafaként emlegetik.

Rögvest az írásom elején szeretném leszögezni, hogy kertészségem, egyetlen növényre sem képes kimondani azt, hogy jó vagy rossz. Nem ítéletet kívánok alkotni, csak egy összehasonlítást teszek, mert azt gondolom, hogy nem baj, ha összefüggéseiben is látjuk a szándékot.

A Wikipédia a következőket írja a császárfáról és az akácról:

Császárfa

Az illatos császárfa vagy császárfa (Paulownia tomentosa) a Paulowniaceae családba tartozó lombhullató növényfaj. Régebben a tátogatófélék családjába sorolták. Közép- és Nyugat-Kínából származik.

A Paulownia nevet Philipp Franz von Siebold adta Alexandra Pavlovna Romanova (1783-1801), aki I. Pál orosz cár lánya, és József főherceg felesége volt – tiszteletére.

A latin tomentosa jelentése ‘molyhos’, mely a levelek finom szőrözöttségére utal.

A császárfa 10-25 m magasra nő, levelei nagyok, 15-40 cm szélesek, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, többnyire szív alakúak; keresztben átellenesen állnak a hajtáson. Fiatal fákon hármas örvökben is állnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. A virágok hosszú bugában állnak, lila színűek, májusban nyílnak, nagyon illatosak, egyenként 4-6 cm hosszúak. Termése száraz, tojás alakú, de hegyes csúcsú 3–4 cm hosszú tok. Rengeteg apró szárnyas magot tartalmaz, melyek szél és víz segítségével terjednek. A virágrügyek ősszel fejlődnek, így hideg teleken fagykárt szenvedhetnek. 

A császárfa képes túlélni az erdőtüzeket, mert gyökérsarjról gyorsan újra fejlődik. Jól tűri a szennyezett levegőt és talajban, sem válogat, pionír növény. Levelei felhasználhatók takarmánynak, és gyökerei megakadályozzák a talajeróziót.

Díszfaként széles körben ültetik. A hajtások visszavágásakor gyorsan növekedésnek indul és hatalmas levelei fejlődnek.

A könnyű, szárnyas magokat a polisztirol megjelenése előtt gyakran alkalmazták a 19. században a kínai porcelán szállításakor csomagolóanyagként.

Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj. (Ha egyszer elterjed, ember ki nem írtja.)

Fehér akác

 Az akác (Robinia) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. A köznyelv gyakran a fehér akácot (Robinia pseudoacacia) érti „akácfa” alatt. A nemzetség tudományos nevét arról a Jean Robin francia kertészről kapta, aki 1601-ben Európában meghonosította a növényt.

A fajok száma szerzőnként változó, a minimális négytől mintegy húszig terjedhet. Több természetes hibrid is előfordul.

Fajai Észak-Amerika keleti részén és észak-Mexikóban (az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen) honosak.

Magyarországon a 18. században kezdték telepíteni a futóhomok megkötésére.

Lombhullató fa vagy cserje, az egyes fajok 4-25 méteresre nőhetnek.

Összetett levelei 7-21 tojásdad levélkéből állnak. Virágai fehérek vagy rózsaszínek, többnyire fürtökben csüngenek. Több faj hajtásai tüskések, és sokuk hajtásán találhatók ragadós szőrök.

A Robinia-fajok lepkék hernyóinak tápláléknövényeként is szolgálnak, köztük az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a sárgafoltos púposszövő (Phalera bucephala), az Ectropis crepuscularia (homályos faaraszoló) és a Hypercompe scribonia (óriás leopárdmoly) hernyója fogyasztja.

Fája keményfa; szerszámfának régóta használatos.

Ami a szócikkből kimaradt: a fehér akác méze Hungarikum és gyógyhatással bír.

Ami miatt megszületett bennem a döntés, hogy az akác védelmére kelek, az a következő:

A császárfát úgy emlegeti a világháló, mint egy olyan növényt, amit, ha kivágnak, akkor képes a gyökereiből újra sarjadni.
Az akác is.

A császárfát, mint lehetséges tüzelőanyagot említi több hír, mert keményfa és magas fűtőértékkel bír, gyorsan fejlődik.

Az akác is.

Nincs róla információ, hogy a császárfát mennyire szeretik méheink, és ha igen, akkor milyen mézet képesek pergeti a kaptárakból, viszont azt tudom, hogy az akácméz méltán világhírű. Tapasztalatom, hogy számos betegség gyógyírja.

Faragásra nem alkalmas, ez tény. Viszont láttam már akác bútort, nem csúnya. Tudom, hogy építkezéseknél is használják, gerendaként, pallóként.

És végül egy apró észrevétel… a császárfa rügyei ősszel fejlődnek, tehát a fagy elbánhat vele. Miként az is érdekes, hogy hatalmas leveleivel nyilván sokat párologtat, így sokkalta nagyobb vízigényű, mint a jól ismert akác.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon mi az, ami miatt a császárfát részesítik előnyben, a jól megszokott, bevált, és immáron nálunk is boldogan élő akác helyett?

Forrás