Az eresz a trombita, a lefolyócső a szaxofon: zenél az eső a házfalon
Az alkotók az őselemekkel játszanak a házfalakon, a lakók és a turisták legnagyobb örömére.
Egy festőművészekből, szobrászokból és építészekből álló csoport Drezda Külső-Újváros városrészében 2001 óta megjelenésében szokatlan, ám kialakításával, ötletességével mégiscsak vicces udvari homlokzatokkal látja el a régi-új építésű társasházakat. A Kunsthofpassage-projekt keretében eddig öt Görlitz út menti lakóház udvarát alakította át Annette Paul, André Tempel, Christoph Rossner, Viola Schöpe, Arendt Zwicker extravagáns képzőművész, valamint Heike Böttcher építész.
A művészek – elmondásuk szerint – az egyik átalakított épületudvaruk szellemi előképét még Szentpéterváron látták meg az 1990-es évek közepén. Ez a roskatag, cári időkben felavatott bérház azzal vívta ki a német fiatalok tetszését, hogy egy hihetetlenül túlméretezett, szovjet gyártmányú esővíz-elvezető rendszer nyomta agyon, szó szerint döngölte a földbe az épületet.
A látvány keserédes hangulata annyira megfogta őket, hogy ennek az épületnek a „művészi mását” Drezdában ők is meg akarták valósítani. A tengerkék színű, a Víz Udvara névre keresztelt épületre így ők is egy hatalmas méretű, alumíniumból kikalapált esővízlefolyó-, eresz- és csőrendszert szereltek fel.
Az egyik eresz trombitává alakul át, addig a másik lefolyócső szaxofonná, a harmadik vadászkürtté, a negyedik pedig virágcseréppé. Mivel a csövek keresztmetszetét belső gyűrűkkel is ellátták, így a tetőről lefolyó víz – a nyomáskülönbség hirtelen megváltoztatásai miatt – valóban égi zenebonát varázsol a ház lakóinak. A szászok a konstrukciót így joggal nevezik Drezda leghíresebb zenekarának.
Az épület annyira ismert és népszerű kirándulóhely lett időközben Németországban, hogy a művészek két évvel ezelőtt egy szivattyút is hozzászereltek szobrukhoz, hogy a vízi előadásra érkezők legalább minden félórában meghallgathassák a természet hangjait – a lakók nagy örömére.
{youtube width="570" height="321"}JQZgq_lrwQ4{/youtube}