A gyulai Veres családnak két évtizedes kőkemény munkával és fejlesztésekkel sikerült bizonyítania, hogy egy tanyát is lehet eredményesen működtetni.

Az általuk tenyésztett szarvasmarha például napjainkban az Egyesült Arab Emirátusokba is eljut.

- Először csak egyetlen épület, a házunk állt itt, mögötte kisebb disznóóllal - mutatott körbe gyula-sándorhegyi tanyájukon Veres András, aki testvérével, Attilával együtt a településrészen nőtt fel. - Azután folyamatosan fejlesztettünk, nem gyorsan, hanem ahogy lehetőségeink engedték.

Az elmúlt húsz évben újabb disznóólakat, istállókat, szénatárolókat építettek. A pénzt mindig visszaforgatják újabb és újabb beruházásokra. Napjainkban 65 hízómarhát, 320 sertést, birkákat, tyúkokat tartanak, s egy vágópontot is igyekeznek kialakítani, szintén saját forrásból.

- Attila és én a családunkkal beköltöztünk ugyan a városba, de félig-meddig még ma is ez az otthonunk, hiszen időnk számottevő részét itt töltjük. Szüleink pedig továbbra is idekint élnek - mondta az 1976-os születésű férfi.

Sándorhegy egyébként nem a hagyományos külterület, hiszen egy tanyasor húzódik itt. A helyiek úgy tudják, a nevét onnan kapta, hogy olyan magasan fekszik, mint a gyulai belvárosi templom ajtaja. Veresék azonban úgy vélik, kevéssé valószínű, hogy mindez a valóságban is így lenne, de a történet mindenesetre jól hangzik.

Ami tény, a szénatároló területén néhány éve még egy gödör állt, melyet fokozatosan feltöltöttek, majd a színek és az új ólak is ott kaptak helyet. Van némi földjük is, de leginkább bérletre nyílt lehetőségük. Így is megtermelik azonban a szükséges árpát, búzát, kukoricát. Mivel András hentes, s egy húsboltjuk is van, a tanyán, illetve a közeli területeken a takarmánytermesztésétől, az állatok tartásán keresztül, a feldolgozásig szinte minden megvalósul. A testvérek ki is egészítik egymást, hiszen Attila mezőgazdasági gépszerelő, a berendezéseket, mezőgazdasági gépeket karbantartja, javítja.

Munkájukról jó képet mutat, hogy az általuk tenyésztett szarvasmarha külföldön is keresett. Éppen látogatásunk idején indult egy szállítmány Horvátországon keresztül az Egyesület Arab Emirátusokba.

- A magyar szarvasmarha egyrészt jó minőségű, másrészt - sajnos, ezt sem szabad letagadni - a felvásárlási ára nem számít magasnak - adott magyarázatot a külföldi sikerre Veres András. - Gyerekkorunkban még szinte minden közeli tanyán ott volt legalább egy-egy tehén vagy szarvasmarha bika. Ma egy hónap alatt nem lehetne összeszedni a környéken egy tartálykocsi tejet.

- Ez nem munka, hanem életforma - vette át a szót Veres Attila. Mint megfogalmazta, olyan hivatásról van szó, melyből nem lehet kiszállni, de megélni sem mindig egyszerű.
- A tél kicsit lazább, hiszen, ha reggel hatkor elkezdjük a munkát, gyakran este hatra, fél hétre be tudjuk fejezni. Nyáron azonban ennél többet kell dolgozni. A szarvasmarhát évente kétszer adjuk le. Nem egyszerű. Nyaralni nagy ritkán elmegyünk, az elmúlt 15 évben kétszer jutottunk el.

Balogh Lajos, a Kisgazda Polgári Egyesület Békés megyei alelnöke kifejtette, a megyében viszonylag kevés a Veres családéhoz hasonló minőségi színvonalat képviselő tanya.

- Szomorú, hogy rengeteg külterületi ingatlan megüresedett az elmúlt évtizedekben, illetve több helyre az olcsóbb életformát választó emberek költöztek ki - mutatott a problémákra. — Egy tanya önfenntartásához nagyobb földterületre is szükség van, illetve támogatás nélkül csak ilyen kivételes esetekben működik eredményesen.

Forrás: beol.hu