A közel száznegyven kilós állat az uniós szabványoknak megfelelően adta vissza lelkét teremtőjének, majd a szorgos kezek által finomságokká alakult.

Ám nem csak a bendőt tölthették meg a helyiek, a disznóvágás igazi közösségteremtő eseménnyé értékelődött.

A Veszprém megyei Kis-Gannán elkövetett bökést követően a lelkes böllér-jelöltek, vagy tizenöten, a helyi közösségi ház udvarán estek neki a disznólkodásnak. Sváb hagyományok szerint először forró vizes kádban fürdették a jószágot, majd perzselték, kaparták, késsel lehúzták, lánckesztyűvel fényesre dörzsölték. Ugyancsak nemzetiségi hagyomány a rendfán való szétbontás is: az illető muzeális szerszám Nagy Ottó alpolgármester öröksége. Éppúgy, mint a nagyapa fenőacélja, vagy a gatterlapból készült kés. Ő vállalta magára a böllér szerepét, tehette, hiszen van benne elég gyakorlata: a család a szezonban több disznót is feldolgoz.

A szép példány elsőként a fejét vesztette el, majd a belsőségek következtek. Aztán a megfelelő kések, fejsze segítségével elvált egymástól jobb és bal fele, ezek a bontószékre vándoroltak. Itt következett a csontozás, darabolás, feldolgozás, húsdarálás, majd a kolbász és hurkatöltés. A gannaiak "nagyban játszanak". Mint azt Vesztergom József polgármester elmondta, kettőszáz méter belet vásároltak, ugyanis ennyi résztvevőre számítottak az alkalmon.

- Mindenkit meghívtunk, annyit kértünk, hogy italt, süteményt hozzon, aki jön. Azt gondolom, hogy a disznóvágás megint csak az összetartást erősíti ezen a kis településen. Érezzük jól magunkat, legyen egy kis vidámság, ne szomorkodjunk azon, hogy nehezen élünk.  Ma még tehetjük, ki tudja, holnap mit hoz a jövő - fogalmazott a falu első embere. Lakosonként egy méter hurka, kolbász, ezzel már igen jól lehet lakni. Nem is szólva a reggeli májról (a disznó sajátja kiegészítve 8,5 kilogramm vásárolttal), sváb pecsenyéről. Akinek éppen nem volt dolga (ritka volt az ilyen), az a kultúrház nagytermében falatozhatott a már kész finomságokból.

- Mi természetes magyar élelmiszert eszünk. Ez otthon megtermelhető. A malacot megvesszük áprilisban, aztán karácsonyra kétszáz kilósra hizlaljuk. Azt mondják, akinek a koleszterinszintje alacsony, annak a kedve is rossz. Mi ezt megelőzzük, hadd legyen magas. Aki mosolyog, azt a válság sem érinti meg annyira - mondja Nagy Ottó nevetve. Aztán a kolbász titkos receptje iránt érdeklődöm, de az természetesen nem tartozik a nyilvánosságra.

- Nem mérjük ki a hozzávalókat, ízlés szerint fűszerezünk. Annyi a titok, hogy mindig alföldi paprikát használunk, húsz éve ugyanattól a termelőtől vásároljuk. Ganna sváb falu. Itt a disznót fürösztjük, és nem orja-, hanem tüdőleves készül. Az alkalmat estébe nyúlóan tervezzük, szerintem a végén már a bordalok is előkerülnek. Meg a sör- és pálinka dalok is - mondja az alpolgármester.

Nem tartom fel tovább, hiszen az asszonyok már vinnék a pecsenyének valót, hogy mielőbb megsüthessék és feltálalhassák. Közben negyven-ötvenre szaporodott a résztvevők száma, és ennek arányában nő a humor mérhető szintje is. A hangulat kiváló, még az egyre erősödő eső sem befolyásolja. A bontószéken már darálják a húst, készül a kolbász, majd a véres-és májas hurka. A munkában, a szórakozásban - a közösség teljes jogú tagjaként - az itt élő németek is részt vesznek.

Természetesen Gannán is vannak gondok. A valaha hatszáz lakosú településen ma alig több mint háromszázan élnek. Nagy teher a valamikori lakosokra tervezett plébániatemplom és Esterházy-mauzóleum fenntartása, de a falu működtetését okos gazdálkodással oldják meg az itt élők.

Mindig jut apróbb-nagyobb beruházásokra, fejlesztésekre is. A település önkormányzata és a német nemzetiségi önkormányzat közösen havonta több programot is szervez, amik közt kirándulások, színházlátogatások, közösségi alkalmak, nyári táboroztatás is szerepel. A sváb ősöktől örökölt szívósság és hit, a hagyományok méltó ápolása - mindez Gannán a jövő biztosítéka.

Forrás: vaol.hu