„A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” elnevezésű LIFE+ projekt keretében közel száz szalakótát jelölnek meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai az elkövetkező években.

Az első két műholdadós madarunk szeptember 7-én kezdte meg tudománytörténeti jelentőségű repülését a mindeddig ismeretlen afrikai telelőterület felé, és kevesebb, mint egy hét alatt már 4.000 km-t repült. Az esemény külön érdekessége, hogy a madarak mozgását bárki nyomon követheti a jeladosmadarak.mme.hu honlapon.  

2008-tól napjainkig 17 madárfaj 212 egyedét (!) jelölték meg a kutatók különböző típusú műholdas jeladóval Magyarországon. Ezt az impozáns fajlistát az idei nyártól a szalakóták is színesítik. A faj egyedszáma egész Európában jelentősen lecsökkent, a szalakóta több nyugat-európai országból mára már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.

Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei szinte egyáltalán nem ismertek. A hagyományos madárgyűrűzés (http://www.mme.hu/madargyuruzes_es_madarvonulas-kutatas) segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sincs elegendő információnk. A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.

A kifejlett tojó „Csele” és a hasonlóan legalább másodéves hím „Pétör” június 9-én és 10-én kapta meg a mindössze 4,5 gramm tömegű (az a testtömeg kevesebb, mint 5%-a) jeladóját Kardoskút és Kiskunhalas térségében. A madaraknak a költési időszak lezárultával, a fiókák kireptetését követően körülbelül egy hónapja volt a vonulási felkészülésre.

A két jeladós szalakóta szeptember 7-én kezdte meg az utazást. Két nappal később már mintegy 1.200 km-t megtéve Görögországban és Törökországban voltak, és „toronyiránt” indultak tovább a Földközi-tenger nyílt vize felett. Az időpont- és útvonalválasztást valószínűleg a térség szélviszonyai is befolyásolták - a globális széltérkép aktuális adatai alapján a madarak repülését a tenger, majd a Szahara felett is kedvező, észak-déli áramlás segítette.  Érdekes, hogy miközben a hatalmas szárnyfesztávú fehér gólyáink Afrika felé tartva többnyire kerülik a nyíltvízi átkelést, és inkább keletről, a szárazföld felett kerülik meg a Földközi-tengert, a jóval kisebb szalakóták nem idegenkednek a közvetlen átrepüléstől. Észak-Afrika partvidékét szeptember 10-én érték el, másnap pedig már Dél-Egyiptomban, illetve Líbia és Csád határvidékén repültek. Két nappal később, szeptember 13-án, összesen közel 4.000 km-t megtéve Kelet-Csádig jutottak, és nagy valószínűséggel tovább repülnek. Remélhetően kitart a két madár szerencséje és végre kiderül, hogy a Magyarországon fészkelő szalakóták Afrika mely térségében töltik a telet.

Ebben az esetben a történet tovább folytatódik …