Asztalos Johák Parádon született, foglalkozását nézve kőműves volt, de szabadidejében fafaragással foglalkozott, melyet mesteri szintre fejlesztett. 

A művészet iránt a kisfiú korábban, pásztorként kezdett érdeklődni. 1954-ben készítette el első ember nagyságú szobrát, mely édesanyját ábrázolta, 1970-től pedig rendszeresen hívták kiállításokra.

Mára, halála után 30 évvel Parád volt tűzoltószertárának felújított épületében található meg gyönyörű kiállítása, mely a palóc férfi főbb műveit mutatja be. Asztalos Johákot leginkább a környékbeli életvitel, a palócság és a betyárvilág ihlette meg. A tárlaton Vidróczki Marci és Pintér Pista mátrai betyárok mellett Sobri Jóska és Rózsa Sándor alakja is feltűnik, de a parádi emberek közül is ott áll néhány a teremben vadkörtefából készített szoborként.

Ahogy megannyi művészembert, természetesen Asztalos Johákot is hatalmába kerítette a magyarság múltja és a természet, a vadászat. A Vérszerződésen és a Rákóczi szabadságharc történetén kívül fában örökítette meg a doni tragédia emlékét és a Csodaszarvas űzését is. A megfeszített íjjal vágtázó őseink mellett csaholó kutyák kergetik a vadat, mely Hunort és Magyart csalja el az új hazába.

1976-ban készítette nagyméretű vadászkupáját, melyen az ülő vadász szarvasra emeli puskáját. Előtte kutyája figyeli az eseményeket, a gímbika pedig nyugodtan legelészve sétál a célkeresztbe. Mellső és hátsó lábai közé az iparművész Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című versének első strófáját faragta:

„A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat;
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében.”

A kupa felső részén tölgyleveles, makkos motívumsor látható, a korsó füle pedig nem más, mint egy 90 fokkal elforgatott vaddisznó. Ugyancsak érdekes és dekoratív a kiállításon bemutatott kakukkos falióra, mely természeti elemekkel díszített, s ugyancsak fából készült.

A népművész alkotásainak mindössze egy része található meg a parádi tárlaton, hiszen több műve is magántulajdonban van.

(Az írás a Nimród Vadászújságban jelent meg.)