Miért csíp a csalán? Mit keres a szúnyogháló egyes növények szárában? Miért érezhetünk apró kavicsokat a fogunk alatt, amikor például körtét eszünk?
A növények izgalmasak, gyógyítóak és mérgesek, így nem árt kívül-belül jól ismerni őket. A növényvilág mikroszkopikus rejtelmeiről Dani Magdolnát, a Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani Tanszékének tanárát kérdeztük.

– A csalánfajok szárát és levelét szabad szemmel is látható szőrök borítják, amelyek a nagyító alatt piciny buzogányokhoz hasonlítanak, a nyaki részen gömbszerű fejecske ül. Utóbbi a legkisebb érintésre leválik, ferde törésfelszín alakul ki. Az így létrejött „injekciós tű" már könnyen a bőrbe fúródik, így a csalánszőrben lévő izgató hatású toxikus anyagok pillanatok alatt bejutnak a szervezetünkbe.

A növény védekezését is szolgáló vegyületek a hazai csalánfajokban a hangyasav, a hisztamin és az acetil-kolin, ami a bőrbe jutva égető érzést, gyulladást okoz. Ám azon túl, hogy kellemetlen, nem ártalmas, hiszen a reumás testrészek csalánverésel való gyógyítása elismert népi praktika. Távoli vidékeken azonban sokkal veszélyesebb fajokkal is találkozhatunk. Így az Új-Zélandon honos Utrica ferox olyan idegmérget tartalmaz, amely paralízist okozhat, és akár halálos is lehet. Egy jávai csalánnal való találkozás az akár 24 órán át tartó égető fájdalom mellett kilenc napos lázzal járhat. A Timor szigeteken élő egyik faj marása pedig akár évekig tarthat: nedves időben a sérült bőrterület újra és újra éppolyan heves fájdalommal éget, mint a csípést követő percekben. Nem véletlenül hívják a bennszülöttek ördöglevélnek. A csalánnal ellentétben sok növényt belső felépítése tesz izgalmassá. A békaszittyó vagy káka sűrű zsombékjait nagyra nőtt, zöld sündisznóhoz is hasonlíthatnának, ám, ha száruk keresztmetszetét mikroszkóp alatt vizsgáljuk, érdekes látvány tárul elénk.

– A szittyó szára olyan, akár egy háromdimenziós szúnyogháló. A nyúlványaikkal egymáshoz kapcsolódó, csillag alakú sejtek hálószerű szövetet alkotnak. A laza térszerkezetű szövet kellőképpen levegős ahhoz, hogy víz alá kerülve biztosítsa az átszellőztetést. Szüksége is van erre a növénynek: mocsaras, lápos területek lakója, ahol akár hosszabb időre is eláraszthatja a víz – tudjuk meg Dani Magdolnától.

Hasonlóan hasznos feladatot látnak el azok az apró részecskék, amelyeket egy körtébe harapva nagyítás nélkül is testközelből érzékelhetünk: mintha pici kavicsok súrlódnának fogaink között.

– A termésfalat védő, szilárdító kősejtek csoportosan fordulnak elő, többnyire a magház körül és a héj alatt. Van, akinek csupán kellemetlen érzés, ha véletlenül rájuk harap, másoknál bél- vagy epegörcsöt is kiválthatnak ezek a kemény, vastagodott falú sejtek. Nekik tanácsos meghámozni a körtét.

A kősejtek csoportosulásai szabad szemmel is láthatóak, ezért érdemes rájuk egy pillantást vetni, ha legközelebb körtét eszünk.

Forrás: feol.hu