Miért járunk olykor a kocsmába? Italozni, beszélgetni, kártyázni, szociális életünket felpezsdíteni, és van még néhány indok, melyeket mindenki ismer.

Szerencsésebbeknek kedvenc italmérésük is van, ahova úgy járnak - kis túlzással persze - mint haza. De vajon az ivóban nem hiányoznak a növények? Jó, jó,  ne csináljunk télikertet, zöld oázist a kocsmákból, de érdemes belegondolni, hogy egy olyan helyen, ahol kikapcsolódunk, lazítunk, jó ha van némi otthonos kiegészítő, már persze a jó öreg malátakoktél mellett.

Szóval kell-e a kocsmába növény? Hát persze, hisz így lesznek a sötét, ragadós asztalú, alkoholszagú zugokból csalogató, marasztaló helyiségek. Az ötlet nyilván nem új, sok egységben van növény így is, jellemzően a magasabb kategóriásokban, ám az ilyenfajta vendégcsalogat kialakítása nem nagy befektetés, és helyes fajtaválasztással különösebb macerát sem von maga után. Mire kell akkor figyelni?

Vegyük gyorsan katalógusba a kritériumokat. A kocsmában nagy a mozgolódás, egy idő után a mozgáskoordináció is áldozatául esik a fogyasztásnak, így a növény ne legyen túl nagy, ágas-bogas, vagy sérülékeny. Az átlag italmérés általában nem úszik fényárban, így a leendő zöldtől elvárás, hogy érje be viszonylag kevés napsütéssel. A látogatóktól nem várható el a szakszerű öntözés és tápoldatozás, a személyzet pedig jó esetben elfoglalt, így olyan az ideális kocsmanövény, amely viszonylag igénytelen, szárazságtűrő. A méretre visszatérve az a legjobb, ha kompakt, vagyis nem láthatatlanul apró, de nem is óriási, persze ez hely és ízlés függvénye. Még egy szempontkör maradt, a hőmérséklet-, és páraigény, ezért nyilván nem megfelelőek az állandó meleget és magas páratartalmat kedvelő trópusi növények.

Lássuk hát az ideális jelölteket, a teljesség igénye nélkül. Itt van mindjárt a nevében is jelzés értékű agglegénypálma, mely kifejezetten kedveli a szárazságot, nem ellensége a fénynek, de sötétebb helyeken is jól elvan. Méreténél fogva alkalmas ablakpárkányon tartásra, de egy dézsába ültetve a padlón is elhelyezhető, mozgatható. Dizájnosabb belső terek szép kiegészítője lehet a guzmán bromélia, ez az afrikai eredetű, látványos növény akár három hétig is bírja öntözés nélkül, szereti a félárnyékot, ám időnként tápoldatozni illik, és néha tölcséreibe is önteni kell egy kis vizet. Másfél arasznyi magassága asztali dísszé is alkalmassá teszi.

Hamisítatlan szocreál hangulatot áraszt az anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), mely a romkocsmák üdvöskéje lehet. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan, kapható belőle törpe és hosszú levelű változat, utóbbi azonban előbb-utóbb támasztékot igényel, különben kidől, mint a szülinapos vendég. Mediterrán atmoszférát kölcsönöz bármilyen helyiségnek a dracéna (Dracaena), ugyanakkor teljesen igénytelen. Kibírja a rendszertelen öntözést, a félárnyékkal jó viszonyban van (a tűző naptól egyenesen óvni kell), és hűvösebb helyeken is megmarad. Számtalan díszes változata érhető el. Tavasszal és nyáron havi egy-két tápoldazást meghálál, heti egy öntözéssel beéri, és ennél több figyelmet tulajdonképpen nem igényel.

Van ugyan kocsma növény nélkül, ellenkező esetben a zöldítést se kell túlzásba vinni, de némi élő dekoráció bármilyen helyet feldob, a sarki késdobálótól a belvárosi, legdivatosabb helyekig. Úgyhogy kedves kocsmárosok, növényre fel, a törzsvendégeknek pedig azt ajánlom, hogy míg csapolódik a sör, vessék fel az ötletet, hátha bensőségesebb lesz második otthonuk.

A szerző blogját itt találod!