Újrahasznosítási forradalom zajlik most Svédországban, aminek köszönhetően a háztartási hulladék kevesebb, mint egy százaléka végzi a szemétégetőben.

A megdöbbentő arány ellenére azonban a skandinávok külföldről is importálnak hulladékot. Hogy miért? Azért, hogy energiát állíthassanak elő belőle.

Nem mindennap hallunk olyat, hogy egy ország a határon túlról hozatja be a hulladékot, olyan hatékonyan működik az újrahasznosítási rendszere. Márpedig a mindenben élen járó svédeknél ez a helyzet: többek között Nagy-Britannia, Olaszország, Norvégia és Írország összesen 800 ezer tonnányi szemetével eteti az éhes hőerőműveket.

Természetesen nem a semmiért gyűjtik össze más államok kidobott szemetét. A gyakorlat annak a kiváló "hulladék-politikának" a része, amelynek két alappillére van: az újrahasznosítás és az égetés. Svédország nem csak arra képes, hogy drámaian alacsonyan tartsa az égetőkbe kerülő háztartási hulladék mennyiségét (ez az a bizonyos 1%), hanem arra is, hogy a megsemmisített szemétből energiát állítson elő - utóbbit a kemencékben elporladó szemétből származó gőz segítségével teszi.

Ezért éri meg Svédországnak - sok európai országgal ellentétben - az, hogy rengeteg hulladékot hozat be, majd a kevéske sajátja mellett azt is megsemmisíti. Az égetést érintő magas adók és betartandó szabályok miatt Norvégia például inkább szabadulni akar a szemetétől. 

Irigylésre méltó, hogy a közel 133 ezer lakost számláló Helsingborgban egy égető elegendő energiát termel ahhoz, hogy ellássa a háztartások 40%-át, ha pedig egész Svédországot nézzük, akkor azt mondhatjuk: a kidobált szemét 950 ezer otthon számára fűtést, 260 ezer számára pedig elektromos áramot biztosít.

Mielőtt a szemetet elszállítanák az égetőkbe, a háztartások, vállalkozások (vagy bárki, aki hulladékot termel) megszűrik, átválogatják azt, külön a papírt, külön az organikus szemetet, és így tovább. Érdekes adalék a történethez, hogy a svéd törvény kimondja, a gyártókat terheli minden olyan költség, amely a szemét elszállításához, újrahasznosításához, összegyűjtéséhez kapcsolódik. Ha egy akármilyen vállalkozás például eladja az üveges üdítőit, akkor az ő felelőssége, hogy finanszírozza a fent említett folyamatokat.

Egy svéd újrahasznosítási cég, a Returpack adatai szerint évi 1,5 billió üveget és konzervet gyűjtenek össze - ami nem újrahasznosítható, az mehet az égetőbe.

Természetesen az "égető-akciónak" is vannak ellenzői. Egyes szakemberek azt mondják, a folyamat minden, csak nem "zöld", hiszen még több szennyeződést bocsát a levegőbe. A svédek viszont az égetésnek egy olyan verzióját használják, ami alacsony kibocsátással dolgozik: a toxikus gázok, a légkörbe kerülő nehézfémek, valamint a hidrogén-klorid és kéndioxid mennyiségét szinte a nullára csökkentették. 

Kérdés persze, hogy ha most 99%-on áll az újrahasznosítási ráta, akkor mikor érheti el a 100 %-ot. Állítólag addig, amíg a vállalatok nem hagynak fel az olyan termékek gyártásával, amiket nem lehet se újrahasznosítani, se elégetni, a maximális teljesítmény csak álom marad. Azok az árucikkek ugyanis, amelyek csempét, porcelánt, szigetelőszalagot, azbesztet vagy más hasonló anyagot tartalmaznak, nem égethetőek el biztonságosan; szemétlerakóhelyeken lehet őket gyűjteni.

Forrás: Pozitív Nap