A Hitel folyóirat szerkesztősége és támogatói – a Hitel-kör tagjai – tízpontos állásfoglalásban szólítanak fel összefogásra a vidék védelme érdekében.

A kezdeményezők úgy vélik: a magyar vidék gazdasági, társadalmi és kulturális kérdései megoldatlanok, a termőföld idegen kézre kerülésének veszélye az országvesztés távlatát vetíti előre.

A Hitel Magyarország földje és népe elnevezésű februári számának bemutatóján kiadott állásfoglalásban egyebek mellett rögzítik: a föld a mindennapi megélhetést, az otthont, a hazát jelentő létalap, ezért nem pusztán befektetési eszköz, nyereséget hozó tőke.

Úgy vélik, törekedni kell a többségében családi vállalkozásokon, kisüzemeken nyugvó, minőségi áruk előállítására képes mezőgazdasági termőszerkezet kialakítására. Véget kell vetni a természeti környezet kifosztásának, fokozottan figyelni kell a termőföld minőségének megóvására, javítására. A Hitel-kör célja a vidék túlélő és ellenálló képességének visszaállítása, szellemi-erkölcsi támogatása.

Az állásfoglalás rögzíti: "Magyarország területe nem üresíthető ki, falvainak népe nem áldozható fel a gazdasági kényszer téveszméinek oltárán". Elő kell segíteni a vidéki társadalom önszerveződését, az organikus közösségi formák létrejöttét a falvak népének aktív részvételével. Hangsúlyozzák: meg kell állítani a kulturális tradícióvesztés folyamatát, segíteni kell a gazdatudat és gazdaismeretek felelevenítését.

A Hitel folyóirat szerkesztősége és támogatói szerint a magyar vidék gazdasági, társadalmi és kulturális kérdései megoldatlanok. A mezőgazdasági versenyképesség, a nagyüzemi gazdálkodás több felől hangoztatott követelménye csak minimális munkaerőigénnyel számol, a falu népe feleslegessé válik. Köreiben terjed a szegénység, egyes vidékeken gettósodás, zárványosodás mutatkozik, így a szociális gond mellé felnőtt a demográfiai is: elöregszik, kihal a lakosság.

Mindezek miatt, mint fogalmaznak: "itt az idő, hogy a magyar értelmiség felemelje szavát és tegyen meg mindent a vidék védelme érdekében!" – írta az MTI.

***

Mégis falurombolás?
A magyar nemzetstratégia és gazdaságpolitika legfontosabb céljai közé tartozik a hazai városfejlődés új alapokra helyezése. Dinamikusan fejlődő főváros, nagyvárosok, kisvárosok nélkül nincs magyar siker - hirdette meg új vízióját Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy közelmúltbelii írásában.

A múltból tudjuk, ha a főcél a városok fejlesztése, akkor a falvak a jelenleginél is rosszabb helyzetbe kerülnek. Nem is kell a romániai szisztematizálási programot említeni, a múlt század hetvenes éveitől már nálunk is viselték a falvak a "szerepkör nélküliség" bélyegét. Az építési, fejlesztési tilalmak a többet akarókat a központi községekbe, városokba kényszerítette. A rendszerváltás idején elvben visszakapták az egyenjogúságot, legtöbb helyen kiépítették a "városias" infrastruktúrát is, de ahhoz sem pénz, sem gazdálkodási szabadság nem jutott, hogy saját lábukra álljanak.

Mellár Tamás, a jobboldaliként számon tartott közgazdász professzor Matolcsyval ellentétben a magyar vidékben, a mező- és élelmiszer-gazdaság demokratikus átalakulásában látja a jövőt. Nagybirtokosok, kolhozok helyett olyan önkéntes társulásokat remél, amik megőrzik a saját tulajdon ösztönző erejét, miközben biztosítják a nagyüzem piaci előnyeit. De mint ő is írja, a két évtizedes politikai hatalmi rendszer érdeke homlokegyenest szemben áll ezzel a "parasztpolgárosodással". Az elitek számára sokkal kényelmesebb az alkalmazottakkal és a kényszervállalkozókkal egyezkedni, mint a gazdaságilag független öntudatos polgárokkal.

Most még időben jönne a váltás, de egy újabb "szisztematizálási programot" a magyar falu már nem bír el.

Győrffy Árpád/veol.hu