A szakmában a csuhéfonás apostolaként emlegetik Robotka Lászlót, aki Tokodon él, alkot, és vállal a közösség és a település érdekében sok feladatot. 

Ha szakmai berkekben Tokod neve hangzik el, mindenkinek a csuhézó tokodi asszonyok és egy fekete-bajuszos fiatalember képe jelenik meg. Tokodon csaknem minden családnál készültek telente csuhé lábtörlők, az ügyesebb kezűek által pedig szatyrok és kosarak. A kézművesség iránt fogékony fiatalember, Robotka László nemcsak megtanulta a csuhéfonást, hanem összegyűjtötte, egy közösséggé formálta a kreatív asszonyokat.

Így alakult, formálódott és lett egyre sikeresebb a tokodi csuhékör. 1978-ban, az akkor huszonéves fiatalember, aki a helyi kulturális élet szervezője volt, jó érzékkel karolta fel a helyi hagyományokat, segítette művelőiket, és mára már bizonyosság, hogy ezzel a kitartó tevékenységével új hagyományt is életre segített. A kezdetek óta sok víz lefolyt már a Dunán, most már Laci saját kézműves házában beszélgethetünk, amelyet a falusi turizmus programhoz csatlakozva épített, alakított és üzemeltet.

– Hogyan is kezdődött? A hetvenes években országos trend volt a népi kismesterségek újjáélesztése. Először a hímző, majd a fafaragó, később a szövő mesterségek tanítása került sorra.
– Valóban így volt. Akkoriban a tokodi művelődési ház igazgatója voltam. Nem kis fejtörést okozott, hogyan, milyen programokkal csaljam be az embereket a kultúrházba.

– A csuhékör ötlete honnan származik?
– Felfigyeltem arra, hogy Kertész Ilus fakerettel estefelé mindig megy valahová. Rákérdeztem, hogy hová tart. Megnevezte a családot és hozzátette, hogy beszélgetve és közben lábtörlőt fonva gyorsabban telnek az esték. No meg addig sem kell tüzelni! Ez adta az ötletet, hogy a „kultúrba” hívjam az otthon kézműveskedő asszonyokat. Saját földünkön gyűjtöttem kukoricalevelet, készíttettem kereteket, szatyorsablonokat, és felhívásomra 40 asszony jelentkezett. Voltak, akik már szatyrokat készítettek, voltak, akik még csak a lábtörlő szintjén voltak, a közösségben azonban sokat tanultak egymástól, sokat fejlődtek.

– Hamarosan bekerültek a köztudatba tokodi csu hés asszonyok.
– Igen. Sikeresen működött a közösség. Közben részt vettem egy nemeztanfolyamon, amelyet Vidák István vezetett Kecskeméten, beneveztem a Petrás Anna vezette hímzőszakkör-vezetői tanfolyamra. Petrás Anna felfigyelt tevékenységünkre, folyamatosan értesített bennünket a megmutatkozási lehetőségekről. A BMK rendezvényein, táncház-találkozón, budapesti művelődési házakban, a szentendrei skanzenben többször bemutatóztunk. Játszóházak tartására kértek fel bennünket. A kör tagjai nagyon jól összekovácsolódtak, ezt az összetartozást megerősítettem azzal, hogy kékfestő ruhát varrattam az asszonyoknak. Sikere volt, így újabb fórumok tartottak igényt megjelenésünkre.

– A népművészeti egyesület megalakulása mennyiben segítette a csuhékör munkáját?
– Fontos, szinte alapító közössége voltunk az egyesületnek. Én a kezdetektől a szakág vezetőjeként működök.

– Milyen sikereket értetek el pályázatokon, kiállításokon?
– Csaknem minden közösségi díjat megnyertünk, amelyet el lehet érni. A legfontosabb azonban számomra a közös együttlét.

– Sikeresen szerepeltél egyénileg is pályázatokon, neved, mint a csuhékör vezetője vonult be a csuhézás történelmébe. Kresz Mária tanácsára sikeresen pályáztál a Népművészet Ifjú Mestere-címre. Hogyan befolyásolta további alkotói utadat az elismerés?
– A cím megerősítette az addigi díjaimat és természetesen új munkák alkotására sarkallt. Segített abban, hogy még nagyobb bizalommal hívtak tanítani, több turizmussal összefüggő bemutatón, kiállításon vehetek részt bel- és külföldön egyaránt. Jártam Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Dániában, Belgiumban, Izraelben, általában a Magyar Hét keretében.

– Aktívan részt veszel a megyei népművészeti egyesület munkájában, folyamatosan működteted a Robotka Kézműves Házat, jelentős szerepet vállaltál a falusi turizmus bizottságban. Úgy érzed kiteljesedett az életed vagy vannak még elérhetetlennek tűnő, de kitartással, kemény munkával megvalósítható céljaid?
– Hiszek abban, hogy nagy álmom, hogy Tokod üdülőfalu legyen, megvalósul. Olyan emberekkel szeretném megvalósítani, akiknek érdeklődésük középpontjában a kézművesség áll, szeretik a közösséget, a közös falusi rendezvényeket. A nyári kézműves táborok már működnek. Több iskola nálam erdei táborozik. A falusi turizmusban több helyi család részt vesz vendégek fogadásával.

– Kívánom, hogy a terveid váljanak valóra. Vajon a csuhézásnak mi lehet a jövője?
– Igazi értéke a közösségformálás, közös munkálkodás a téli estéken. A csuhé, mint anyag korlátokat szab. A csuhé természetes hulladékanyag, amelyből használati tárgyakat alkotunk, elhasználódás után pedig visszaadjuk a természetnek. A csuhéból készült szatyrok, kosarak technikai kivitelezése lehet művészi, ettől lesznek azok alkotások.