Lezárult az az internetes szavazás, melynek keretében a lakosság dönthette el, hogy a három korábban javasolt faj közül melyik legyen a jövő év madara.

Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak különösen fontos szerepe van.

A több mint ötezer voks az alábbiak szerint oszlott meg:
1. helyezett a búbosbanka (1928 szavazat, 38%);
2. helyezett a vörösbegy (1671 szavazat, 33%);
3. helyezett a fekete rigó (1442 szavazat, 29%).

Így a 2015-ös év madara a búbosbanka lett, mely védelmére kiemelt figyelmet fordítanak a jövőben – olvasható a szavazást meghirdető Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.

A búbosbanka a nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelő madara. Hosszú, hajlott csőrével képes a járatokból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt, a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élőhelyei a rövidfüvű gyepekkel, legelőkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, hanem a fészkelőhelyek is rendelkezésére állnak. A harkályok vájta vagy korhadással keletkező faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetőcserepek alatt, földi lyukakban, vascsőben, kiállított ágyúban. Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5-8 tojásból áll. A fészekben növekedő fiókák híg, bűzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen - ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti.

A vörösbegy az erdős, bokros területek, nagyobb parkok madara, ahol a leggyakoribb kakukkgazda. Puha növényi részekből álló, mohával és szőrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6-7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól. Ennek köszönhetően nemcsak a költési szezonban, de ősszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetők, itatók közelében. Az etetőn almát, apró magvakat és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.

A fekete rigó az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. A faj eredetileg a sík-, hegy- és dombvidék erdős, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentős része városlakóvá vált, és az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4-5, ritkábban 6 tojást rak. Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, ősszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentős része helyben marad és áttelel.