A konyhai munkához elengedhetetlen eszköz a kés, mely nélkül például aligha filéznénk ki a halat, vagy szelnénk apróra a pörköltbe szánt húst.

A kést már őseink is ismerték, ezért első szerszámaik között - a tűzben edzett lándzsa (amelyet viszont manapság viszonylag keveset használunk a konyhában) mellett - ott volt a kés is. Egészen a legújabb korig minden férfiember (de számtalan nő is) hordott magával egy multifunkcós kést, sőt az eszköz

számos helyen szimbólumként része a népviseletnek (örmény, grúz) az övben hordott tőr formájában.

A késre tehát szükségünk van, ez nem is lehet kérdéses, de fontos leszögezni, hogy a kés nem játék.

Nem is olcsó mulatság

Egy komoly minőségű konyhakés, ami nem adja meg magát, mikor először csontba vágunk, bizony akár több tízezer forint is lehet.

Ám ha figyelmetlenül bánunk vele, ugyanolyan ügyesen vágja el a kezünket, mint a petrezselymet. Nem árt tehát néhány együttélési szabályt meghozni a saját és késünk érdekében.

Íme néhány aranyszabály!

1. Ne mossuk mosogatógépben, és persze a mosogatóba se dobjuk bele csak úgy. Ezekben az esetekben az éle megütődhet, csorbulhat, vagy éppen más edényeket megkarcolhat, a magas hőmérséklet pedig károsíthatja a fémet. Mossuk el késünket kézzel szigorúan a gerinc- és véletlenül se az él mentén.

2. Ne hagyjuk elöl a mosogatóban és a szárítóban sem. Ám ha már oda tesszük, lefelé fordítva, éllel befelé helyezzük oda, elkerülve a kínos meglepetést és a tetanusz elleni oltást a balesetin.

3. Soha ne tegyük el nedvesen. A nedves kés rozsdásodik, a környezete penészedik! Ez egyfelől anyagi csőd, másfelől mérgezés, hiszen a penész és szervezetünk nem barátok, harmadrészt - lásd, mint fenn, tetanusz.

4. Ne tároljuk élvédelem nélkül! A kés kényes szerszám, nem árt megvédeni attól, hogy éle a többi eszközzel összeütődve károsodjon, vagy éppen károsítsa azokat. Sokféle megoldás létezik, például késtok, késtároló-tömb, mágnescsík a falon.

Ha mégis a fiókban tartjuk, és élvédelem nélkül, legalább éllel lefelé, heggyel befelé tegyük, megőrizve ujjainkat a jövőnek.

5. Ne használjunk üveg vágódeszkát. Kétségkívül jól néz ki, könnyebb tisztítani, de elveszi a kés élét. A fa ez esetben is jobb megoldás, a késünk lényegesen jobban megőrzi élét, ezáltal élettartamát. A vágódeszka kiválasztásánál nem árt figyelembe venni a kés méretét is. Ideálisnak mondható, ha a vágódeszka átlója 5 centivel hosszabb, mint a kés.

6. Ne használjuk, ha életlen! Ha van valami, ami veszélyesebb, mint az éles kés, az az életlen kés. Könnyű elképzelni a szituációt: a késnek nincs éle, háromszor olyan erővel kaszaboljuk a vasárnapi csirkét, a kés megszalad, az ujjunk pont a jó helyen (vagyis inkább a lehető legrosszabb helyen) van, így könnyen megtörténhet a baj, melynek vége az orvosi ügyelet lehet.

7. Ne hagyjunk ételmaradékot a késen. A savas ételmaradék korrodálja a pengét, mind e mellett könnyen ételmérgezést kaphatunk.

8. A vágódeszkáról a végeredményt az edénybe (avagy a kukába) ne az élével kaparjuk bele. Ez látszólag nem sokat árt a pengének, de hosszú távon ez is kikezdi az élét.

9. Kerüljük a nagy ívű, erőteljes mozdulatokat! Óvatos, határozott mozdulatokkal haladjunk, mert így se magunkra, se másokra nem jelentünk veszélyt.

10. Ne hagyjuk a kést az asztal szélén. A figyelmetlenségből olykor baj lehet.

11. Ha már ott hagytuk, és persze törvényszerűen levertük, ne próbáljunk utána kapni. Attól lejjebb már nem esik, a csempében nagy kárt nem tesz, ám ha nagy elánnal sikerül rámarkolnunk az élére, egészen különleges érzésekben lesz részünk...

12. Élezés után ne használjuk a kést azonnal. Az ilyenkor még tele van mikroszkopikus méretű fémforgáccsal, amely egyáltalán nem szükséges összetevő mondjuk a húslevesbe. Mossuk el bő vízzel, töröljük meg száraz ronggyal.