Az egész világon egyre népszerűbbé válnak a gyógynövények, amelyeknek forgalmát jelenleg évi 12-15 milliárd dollárra becsülik. Ez bizony nem kevés!  

Legnagyobb fogyasztóik az európai és az ázsiai országok lakói, különösen a legfontosabb exportpiacunk Németország, valamint az Egyesült Államok és Kína. A kiváló természeti lehetőségekkel rendelkező Magyarország előtt komoly lehetőség áll, ugyanakkor régiós szomszédaink is rádöbbentek a piaci résre és hamar lemaradhatunk a versenyben.

Magyarország a 20. században – egészen a nyolcvanas évekig – igazi gyógynövény-termesztő nagyhatalomnak számított, az egész európai piac hatvan százalékát látta el a magyar gyógynövény-szegmens. A kedvező természeti viszonyoknak köszönhetően ugyanis hazánkban mintegy 330 gyógynövényfajta él, világviszonylatban még mindig előkelő helyen vagyunk a termesztett fajták számának terén. A termesztett és gyűjtött növények mintegy hetven százalékát exportálják, elsősorban Spanyolországba, Németországba.

Ma azonban a gyógynövény termesztésre használt termőterület csak alig 20 ezer hektár, és ebből az élelmiszeriparban nagy tömegben alkalmazott mák és mustár 15 ezer hektárt tesz ki, így a gyógynövények termesztése a korábbi termőterületnek (42 ezer hektár) csupán a töredékén folyik. Ennek oka a rendszerváltás után a termőterületek és a tőke szerencsétlen újraelosztása, amelynek során nem alakult ki erős hazai termelői kör.

Kereslet ugyanakkor lenne a magyar gyógynövényekre, mivel mind az európai, mind az amerikai piac feljövőben van, ahogy egyre többen fordulnak a gyógynövényekkel folytatott hagyományos gyógyászat felé. Mégis kevesen vállalkoznak gyógynövénytermesztésre, míg a meglévő gazdálkodók egy része a kedvezőtlen időjárási körülmények, vagy a szegmensben romló támogatási körülmények következtében inkább felhagyott a termesztéssel.

Közben a régióban egyre több ország, így Románia és Lengyelország is felfigyelt a kialakuló piaci résre és szakértői vélemények szerint mind az európai piacon, mind a hazai piacon komoly versenytársakként jelenhetnek meg. A hazai termelés kiszorul az európai piacról, mert egyrészt magasak a közterhek, de másrészt drágák vagyunk. Bulgáriában egy átlagos nyári napon mért 40 Celsius fokos hőmérsékleten egy sátor alatt is megszáradnak a növények, addig itthon szárítóra van szükség, ami növeli a költségeket.

Míg a 90-es években mintegy 35-40 ezer tonna gyógynövénydrogot állítottak elő hazánkban, addig a mostani mennyiség a szakemberek becslése szerint már jóval 30 ezer tonna alatt van. A gyógynövénygyűjtés és termesztés termelési értéke éves szinten mintegy 10 milliárd forintot tesz ki. A gyógynövényteák, gyógytermékek és más gyógynövény alapanyagú készítmények, például étrend-kiegészítők összforgalma éves szinten Magyarországon mintegy 50 milliárd forint körül mozog.

A gyógynövény-feldolgozás másodlagos élelmiszeripari és gyógyászati célú piacán mintegy 50-100 vállalkozás működik. A gyógynövénygyűjtésben jelenleg mintegy 5-8 ezer ember vesz részt Magyarországon. Az ország egész területén gyűjtik például a vadgesztenyét, az Északi-középhegységben a csipkebogyót, ugyanitt valamint az Alföldön a cickafarkfüvet, Dél-Magyarországon az aranyvesszőfüvet, a csalánt pedig Hajdú-Bihar valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a kamillát és a fehér ürmöt az Alföldön gyűjtik be. A gyógynövények közül pedig elsősorban a mákot, a koriandert, az édesköményt, az ánizst és a kamillát termesztik.

A gyógynövények elsődleges feldolgozását végző és a késztermékeket előállító üzemekben mintegy 2000 ember dolgozik Magyarországon. Az utóbbi időben az ágazat kivitele jelentősen, mintegy 20-25 százalékkal esett vissza, főként az éles piaci verseny miatt. Ezért a magyar gyógynövények piaci részesedése a hagyományos felvevőpiacokon – például Németország, Olaszország, Ausztria és Franciaország – csökkent. Így Magyarország gyógynövény-kivitele most mintegy 6-7 ezer tonna körül van.

Az ágazat fejlesztéséhez a jogszabályi háttér megalkotása mellett több milliárd – egyes becslések szerint akár 10 milliárd – forint is kellene. Ez sokak szerint leginkább uniós és állami pénzek bevonását jelentené. Főként a szárító és feldolgozó kapacitást kellene modernizálni, korszerűsíteni. A magyar gyógynövénykivitel ugyanis általában alapanyagexportot jelent, a fejlesztéssel pedig a feldolgozottsági fokot lehetne növelni, azaz nagyobb hozzáadott-értékű árut termelni. A fejlesztéseket kiválóan össze lehetne kötni megújuló energiaforrások telepítésével – így a szárítókat működtethetné napenergia is. A gyógynövénytermesztés ezenfelül kitörési pontot jelenthetne a foglalkoztatáspolitikában is, mivel nehezen gépesíthető és komoly élőmunka-igénye van. Még 2004-ben is becslések szerint 60-70 ezer embert foglalkoztatott a szegmens, szemben a jelenlegi 5-8 ezer foglalkoztatottal.

A jogszabályi hátteret is módosítani kellene. Egy még a korábbi kormányzati ciklusban hozott jogszabályváltozás ugyanis ellehetetlenítette a szabadföldi és erdei gyűjtést. A gyógynövények gyűjtését a legszegényebb, legkisebb keresetű, vagy éppen segélyből élő vidéki réteg végezte. A 2007-es jogszabály-módosítás azonban kötelezővé tette az ilyen kiegészítő tevékenységből származó jövedelem járulékkötelessé tételét.

Forrás: piacesprofit.hu