A langalló a gyerekek körében legalább olyan népszerű, mint a pizza. Arról ne is beszéljünk, hogy különbözik-e a tésztájuk – mert a langalló finomabb!
Régen a szakajtóban hagyott kenyértésztából másnap az asszonyok reggelit sütöttek, s mikor a gyerekek felkeltek, már kész is volt az illatos langalló. Ezt a szegényebbek fokhagymával dörzsölték be, esetleg tejföllel is meglocsolták, gazdagabb családoknál még sült szalonna is került a tetejére.

Ezt a tésztát – tehát a kenyér megmaradt tésztáját – átdagasztás után kinyújtják, kikent sütőlemezre teszik, villával megszurkálják, vizes ecsettel átkenik a tetejét, és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütik.

Az én konyhámban most önálló fogásként, gazdagon megpakolva készült ez az ősi ínyencség, amely tulajdonképpen a világ minden táján megtalálható, és különféle neveken a nemzetközi gasztronómiában fellelhető. A magyar konyhában leggyakrabban kenyérlángos, töki pompos néven találkozhatunk még vele.

A langalló feltétje: rengeteg vörös és lilahagyma, nagy pohár tejföl, és apróra vágott sonka.

Pici vágott petrezselyem a tetejére, egy jó forró tea és vitaminnak az alma: és biztos nem leszünk éhesek ebédig!

A szerző blogját itt találod!