Kemény dió! – mondja a magyar. De most ne a fejtörést okozó feladatokra, hanem magára a kis mokány, jércetojásnyi és kőhéjú gyümölcsfajzatra gondolj!

Az igazi kemény dió azokat feltörni, nem ám a számítógépes kódokat! Mert ha azt hiszed, termelőként már mindent megtettél azért, hogy akkor készíts diós étket, amikor csak kedved szottyan, hát nagyot tévedsz. Legalább egyszer még meg kell küzdened az alapanyagért, az ízletes csemegét ugyanis ki kell csalogatnod az odújából.

A diótörés férfimunka. Pedig nem erő kell hozzá, hanem ész. Ha érzéssel koppantasz a héjra, csak reped, és késsel kell kapirgálnod a lényeget – az eredmény siralmas. Ha viszont agyonütöd, a belbecs is oda. Én annak adok igazat, aki gyakorló dióhámozóként azt nyilatkozta: minek görcsölni, hogy egészben maradjanak gerezdek, amikor a süteményekhez úgyis ledaráljuk. Hát nem?

A diótörésre többféle módszert kipróbálhatsz, nekem legjobban a kalapácsos agresszió vált be: „állítsd a fenekére és a csúcsi végénél hosszában üss rá egy nagyot” – olvastam az egyik internetes portálon. Hozzáteszem: vigyázz, nehogy az illesztésénél fogd, mert bosszút áll és becsípi az ujjadat. Nem véletlen, hogy bölcs férfinép számos diótörő szerkentyűt kreált – jeles zenészembereket meg is ihlette -, de kisebb háztartásokban a vászoncselédeknek megmaradt a kézi macera. Az persze rossz megoldás, ha diótöréssel kezdődik a süteményrecept, az alapanyagnak mindig rendelkezésre kell állnia.

No, de mire valók a hosszú, ködös téli esték? Úgyis csak unalomig ismételt filmeket nézhetnél minden tévécsatornán, múlasd hát az időd diópucolással, több örömet lelsz benne, s az órabéred is meglesz. Még a fővárosi nagybani piacon is 3800-4200 forintot kéne fizetned egy kiló dióbélért, igaz, ha eladnád, csak 1400-at kapnál érte. A megtisztított mennyiséget aztán félkilós csomagokban pakold a fagyasztóba, ott nem avasodik meg, egy zacskóval viszont mindig legyen készenlétben a mezítlábas hűtőben is. Így tényleg akkor sütsz, amikor akarsz, s ráadásul minden nap elrágicsálhatsz 4-6 gerezdet, ennyi még nem növeli jelentékenyen a zsírpárnáidat, viszont feltöltöd vele a szervezeted vitamin és ásványi anyag készletét. Sőt, komoly orvostudósok írásba adták: ha túleszed magad zsíros ételekkel, „nyomd le" pár szem dióval, s az a telítetlen zsírsavaival normalizálja a koleszterinszintedet. Nem beszélve róla, milyen jó hatással bír a csontjaidra, a vérnyomásodra, az ereidre, köztük a szürke állományod között tekergőkre is – spanyol gyógyítók például kimondottan diós étrendet javasolnak mindenféle szellemi gyengeségre. Jeles gyógyszerészek vérszegénységre és betegség utáni felépülés elősegítésére is ajánlják.

Amúgy a dió héja sem haszontalan hulladék. A zömét elégetheted a kandallóban, de a szebbjét rakd el, és főzz belőle teát. A népgyógyászat csonterősítőként javallja, egyes vidéken pedig dióhéjteával kezelik az ekcémát és egyéb viszketeg bőrbajt.

Forrás: zaol.hu