A babérlevél az egyik leggyakrabban használt gyógynövény. Bár Ázsiában őshonos, de már rég tökéletesen alkalmazkodott a mediterrán európai éghajlathoz.

„Vagy győzelmi babér, vagy halál!” A babérlevél története a görög istenek idejéig nyúlik vissza, amikor Apollón, a költészet és a gyógyítás istene szerelemre gyúlt egy Daphne nevű nimfa iránt. Daphne kikosarazás helyett inkább – a Görögországban oly sok helyen termő – babérfává válva rejtezett el a szenvedélyes Apollón elől. Az isten szentté avatta a fát, s hogy a nimfát megőrizze emlékezetében, babérkoszorút font saját fejére. Az Apollón teremtette „divatnak” igen sok követője akadt. Az ókori Görögországban a sporteseményeken az olajág mellett egy idő után a babérkoszorú is meghatározó és dicső szerephez jutott. Majd a görögöket rendre másoló rómaiak is vitték magukkal a babérkultúrát. A babér egyértelműen a győzelem jelképévé vált, a bölcs császárok fejét is ebből az örökzöld cserjéből font koszorú ékítette.

A babérlevél az Apollónnak szentelt delphoi jósdában is fontos szerepet játszott. A próféciák kinyilatkoztatása előtt a papnők babérlevél rágásával vagy az égő levelek füstjének inhalálásával hangolódtak rá az eléjük járuló zarándokok jövőjének meglátására. Mivel a babérlevél enyhén narkotikus, így ezzel a módszerrel előidézhetővé vált egyfajta transzcendens állapot. Így vált az idők folyamán a babér a tisztaság, a bölcsesség és a győzelem jelképévé.

A rómaiak más jósmódszerekben hittek, de a babért övező áhítat náluk is tartotta magát. A görögökhöz hasonlóan hitték, hogy a babérágak megvédik a házat Zeusz/Jupiter haragjától, magyarán egyfajta villámhárítóként használták. Néró is hitte, hogy a babér megvéd a villámlástól, sőt sokan úgy gondolták, bármilyen ártó szándékkal szemben ideális talizmán.

Marcus Aurelius orvosa, Claudius Galenus szerint a babérlevél és -bogyó sokféle betegség gyógyítására alkalmas. A cserje bogyóját manapság alig használják fűszerként, a benne lévő cineoleolajnak köszönhetően inkább a kozmetikai iparban és a gyógyszeriparban fut be nagyobb karriert. Az olaj alkalmas a zúzódások és a rovarok okozta csípések hatékony kezelésére. A középkorban a konyha mellett a szekrényekben is megjelent a babérlevél, hogy távol tartsa a molyokat, sőt a bejárati ajtó mellé is tettek néhány levelet, hogy a gonosz szellemek is elkerüljék a házat.

A démonok és a rovarok eltérítése mellett a babér gombaölő és antibakteriális tulajdonságokkal is bír, jó szélhajtó, gyomornyugtató, kifejezetten jó migrénes fejfájásra és gyulladáscsökkentő. Az ókori konyhákból a középkoron át a babér megőrizte pozícióját. Ma már talán kevésbé tudatosan használjuk, de a franciák bouquet garni-jának elengedhetetlen kelléke, és a magyar konyha is bővelkedik olyan ételekben, amihez a háziasszonyok szinte tudattalanul is hozzáadják a 2-3 babérlevelet.

A babérlevélben az A- és C-vitamin mellett jelentős mennyiségű vas és mangán található, valamint  kisebb mennyiségben kalcium, kálium és magnézium. A friss babérlevélnek kellemes, friss íze van. A szárított levelek már koncentráltabb aromával bírnak, amit legjobban akkor lehet kicsalogatni a fűszerből, ha az ételhez adás előtt egy kicsit megtörjük. A babérlevelet légmentesen zárható edényben, száraz helyen tároljuk. A mediterrán konyha alapfűszerét az egyben sült vagy pácolt húsokhoz, vadhúsokhoz, savanyított levesekhez, főzelékekhez, pácokhoz, szószokhoz és savanyúságokhoz érdemes adni. A „kevesebb több” elve mentén mértékkel használjuk minden esetben a babérlevelet, hogy ne legyen túl hangsúlyos az ételben, inkább csak az összhatást erősítse. Íme két étel, amiből kihagyhatatlan a babérlevél!

Krumplifőzelék
Hozzávalók: 1 és 1/2 kg krumpli, 1 kávéskanál majoránna, 1/2 kávéskanál tárkony, 2 babérlevél, 10 szem bors, só, borecet, 2 dl tejföl
Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, karikára vágjuk, és vízzel felöntve főzni kezdjük. A vízbe beledobjuk a babérleveleket, teatojásban hozzáadjuk a borsokat. Amikor már majdnem puha a krumpli, akkor sózzuk, fűszerezzük. Vékony rántást készítünk (olaj, finomliszt). Ezzel meg egy kis tejföllel behabarjuk a krumplit. Kevés borecetet adunk  hozzá és tálaljuk.

Sztifádó
Hozzávalók: 1 kg marhafelsál, 2 teáskanál szegfűbors, 4 darabka fahéj, 1 evőkanál méz, só, bors, frissen őrölt fekete bors, 3/4 l paradicsompüré, 2 marék gyöngyhagyma, 2 babérlevél, 3 cikk fokhagyma.
Elkészítés: a felkockázott húst kis olajon megfuttatjuk, majd a paradicsompürével felöntjük. Borsot teszünk mellé, beleszórjuk a fahéjat, a babért, a fokhagymát, a szegfűborsot, és igen lassan főzzük. Mikor puha a hús, sózzuk, borsozzuk, beleöntjük a mézet és a gyöngyhagymát.
Tálalás előtt a fahéjakat kiszedjük a raguból. Köretként 1 bő kiló krumplit megfőzünk, megpucolunk, felnyolcadoljuk, tepsibe tesszük, olívaolajat, rozmaringot és egy pici sót hintünk rá. 220 fokon pirulásig sütjük.

Forrás: kronika.ro