A manapság igen kedvelt levendula 30-50 cm magas, szürkészöld lombú illatos gyógynövény. Ibolyakék és rózsaszín virágai július - augusztusban nyílnak.

Nemesített fajtái sziklakertekben, szegélynek és természetes kertrészbe alkalmas. A napos helyet, a sovány, száraz, meszes talajokat kedveli. 

A levendula termesztése
A levendula napos, meleg, védett helyen érzi jól magát, ahol a tövek 15-20 évig is elélhetnek. Jól tűri a szárazságot is - igaz, nagy melegben igényli az öntözést -, nem kíván különösebb gondozást, de ha lehet, évente egyszer takarjuk be a talajt 3-4 centiméter vastagon komposzttal.

Amikor a növény még fiatal, cserépben van, egyszerűen csípjünk vissza minden hajtást és virágfejet az első évben. Bár elsőre furcsának tűnhet, valójában ösztönözzük a növényt, hogy oldalirányú hajtásokat hozzon a következő évre.

Levendula tavaszi metszése
Kora tavasszal, kihajtás előtt a fagyott, sérült ágakat vissza kell metszeni. 

A levendula sziklakertbe, gyógynövénykertbe, vagy alacsony sövényként ültethető. A megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, így a közelében lévő növények nem tetvesednek, ezért szokták többek között rózsák közé ültetni. Ha cserépbe ültetjük - terrakotta cserépben a mediterrán stílusú erkély, terasz dísze lehet - ajánlott a növény méretének kétszeresét befogadó edényt választani. Talajához keverjünk homokot, apró kavicsot, alulra pedig kavicsos réteg kerüljön.

A fás részeket ne metsszük, mert erre érzékeny. Viszont, az elöregedett töveket egyszerűen tudjuk ifjítani feltöltéses bujtással, de itt nem vágjuk vissza a hajtásokat, hanem egyszerűen köréjük helyezzük a földet, vagyis feltöltjük földdel. Ehhez vágjuk vissza a levendulát, hogy sok új sarjat neveljen, és teljesen kupacoljuk fel földdel a tövet. A nyár folyamán többször is töltsük fel. Ősszel bontsuk le, és a legyökeresedett hajtásokat vágjuk le.

Levendula virágzás utáni metszése

A fiatal növényeket elvirágzás után mindig vágjuk vissza - a talajfelszíntől számított 15-18 cm-es magasságban -, ezzel biztosíthatjuk, hogy a töveken sok hajtás fejlődjön, s a következő évben bőségesen virágozzanak. A virág levágásakor formázhatjuk is a bokrot, metszőollóval például - nagyobb bokrok esetén sövényvágó ollóval - gömb alakúra vághatjuk, vagy ha sorba ültettük, tarthatjuk sávban a töveket. Rendszeres metszéssel akár kis fácska is kialakítható a levendulatőből, amely dézsába ültetve a terasz dísze lehet.

Ősszel, a másodvirágzást követően még egyszer metszhetők a levendulabokrok, az ilyenkor levágott úgynevezett sarjúhajtások virágát levendula-párnácskákba töltve hasznosíthatjuk.

A levendula szaporítása
A levendulát a legegyszerűbben feltöltéses bujtással és tőosztással szaporíthatjuk, de dugványozással, a francia levendula esetében pedig magról szaporítással is sikerrel járhatunk.

Ha zölddugványról szaporítjuk, a dugványokat homok és érett komposztföld azonos arányú keverékébe ültessük, tegyük lehetőleg árnyékos helyre, így fejlődnek a legjobban a kis tövek, amelyek könnyen gyökeret eresztenek.

Levendula magvetése

A levendula magvetése csöppet sem bonyolult. A magoknak szükségük van a hidegre, mert a csírázást gátló anyagok csak így tudnak lebomlani. Legalább egy 6 hetes hideg hatást kell biztosítanunk, ahhoz, hogy egyenletes legyen a kelés. Egy kisméretű erkélyládát töltsünk meg homokkal kevert földdel (laza szerkezetű legyen a talaj), kicsit tömörítsük, majd állítsuk az egészet vízzel töltött edénybe. Fontos, hogy a nedvességet alulról fel tudja szívni a talaj. Erre szórjuk rá a magokat, lehetőleg egyenletesen.

Ezután nyomkodjuk lazán a földbe őket, majd vegyük ki a vizes edényből, és hagyjuk, hogy a fölösleges nedvesség kicsöpögjön. Miután megvagyunk, tegyük egy nagy nejlonzacskóba, és helyezzük a hűtő zöldségtároló rekeszébe. Itt nincs fagy, viszont folyamatos hideg van ahhoz, hogy meglegyen a szükséges hideg hatás. A 6 hét elteltével (néha persze ellenőrizzük, mert megindulhat a kelés) vegyük ki, tegyük a ládát egy világos, de nem meleg helyre (10-15 fok) és biztosítsuk a folyamatos párát. Miután megjelennek a magoncok, vegyük le a zacskót róla, és neveljük tovább. Fontos, hogy a magoncoknak már nem kell pára, szellőztessük, ha az idő elég meleg, tegyük ki őket a szabadba.

Mikor a palánták már elég nagyok, ültessük át egyesével. Ilyenkor csípjük le a hajtásvéget, hogy bokrosodjon a növény.

Forrás: gazigazito.hu