Ha ma az ember olyan tizenévessel találkozik, aki nem a számítógép világáról beszél, az nagy öröm. Beszélgetőpartnerünk, Vódli Zoltán maga az „öröm”. 
„Szemtelenül” fiatal: 1994. november 11-én született, Székesfehérvár-Börgöndön lakik. Vódli Zoltán idén szeptembertől a helyi Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskola faipari szakközépiskolai osztályának 11. évfolyamos tanulója lesz.

- Nem minden Veled egykorú fiatal mondhatja el magáról, hogy ostorkészítéssel foglalkozik. Hogyan kezdted, mi sarkallt erre a szép mesterségre?
- Kisgyermekként elvarázsolt a pásztoremberek tárgyainak egyszerűsége és gyönyörűsége. Nagy értéket jelentett egy-egy bőrmunka, faragás, de csodálattal töltött el a karikás ostorok szépsége és használata is.  Ostorok készítésével kisgyermekként ismerkedtem meg idős pásztoremberek tanítása alapján. Ma is az ő tanításukra, saját tapasztalatomra, gyűjtéseim értékeire támaszkodom.

- Hogyan szervezed az életedet? Teljesen átadtad magad a kézművességnek?
- 2010 januárjától a székesfehérvári Művészetek Háza - Sipos Tamás által vezetett -  bőrtárgy-készítő szakkörének aktív tagja vagyok, ahol különböző bőrtárgyak készítését tanulom. Bőrműves ismereteimet folyamatosan fejlesztem, 2010. óta a budapesti Hagyományok Háza bőrműves sorozatán elméleti tudásom is bővítem. 2009-ben és 2011-ben a magyaralmási kézműves alkotótáborban is részt vettem, ahol Steixner Istvántól tanulhattam bőrművességet. 2010-ben a Nemes Ferenc fafaragó által vezetett tábor részvevőjeként ismerkedtem a pásztorfaragás rejtelmeivel, majd 2011-ben Sárándon kézműves tábor keretein belül mélyítettem el tudásomat, ahol faragott ostornyelek készítésének különböző technikáit ismertem meg. 2011-ben a faesztergálás alapjait is elsajátítottam, és folyamatosan használom az ostornyelek és egyéb tárgyak kialakításában. 2011 januárjától a „Fehérvári Kézműves Egyesület” tagja vagyok.

- Tevékenységed közben a „tudományos” munkáról sem feledkeztél el.
- Ha ez annak nevezhető: néprajzi gyűjtést folytattam a Hortobágyon, a számadó csikósok és pásztoremberek körében, akik szívesen és nagy szeretettel adták át tudásukat. Gyűjtésem kiterjed szűkebb szülőföldemre, a Mezőföldre, valamint a bakonyi tájakra.  Tudni kell, hogy az ország különböző részén múzeumok néprajzi gyűjteményeit kerestem fel, ahol felelhetők a magyar népi élet tárgyalkotásai és tárgyalkotás eszközei, szerszámai.

- Fiatal vagy, sokak példaképe lehetsz. Hol láthatták munkáidat az érdeklődők?
- 2010. óta folyamatosan veszek részt pályázatokon és kiállításokon. Tárgyaimat láthatták már az „Élő Népművészet” székesfehérvári kiállításán, Dinnyésen a Hagyományok Háza avatásán, a Szabadművelődés Házában, a békéscsabai Ibsen Házban, a székesfehérvári Kézműves Egyesület Házában, a Fehérvárcsurgói Megyenapon, Nádudvaron és Debrecenben a „Vándorlegény” pályázat kiállításán, valamint Székesfehérvári Művészetek Háza Szakkörök Tárlatán.   

- Hogyan tovább a kézművességben?
- Fontos feladatomnak tekintem, a hagyományos kézműves technikák elsajátítását és bemutatását, a pásztorművészet értékeinek terjesztését. A népi tárgyalkotás értékeinek megőrzése mellett célom új tárgyak alkotása, ami a jelen világunk embereit is funkcionalitásában kiszolgálja, de emellett megőrzi a népművészet elemeit, díszítményeit. A jövőben is folytatom a gyűjtőmunkát, hogy még több és változatosabb készítési technikákat és különleges formavilágot ismerjek meg, hogy tovább élhessen a múlt értéke a modern világban.  

- Egy tizenéves szájából hallani mindezt – hát több mint öröm. A végső cél?
- Befejezésül hosszú leszek… Tanulmányaim folytatásaként is hasonló az elképzelésem. A jövőben népi kismesterségekre kívánom fektetni a hangsúlyt. A bőrművesség területén minél több tudás és ismeretanyag megszerzése a célom. A pásztorművészeten túl a bőrművesség minden területét szeretném megismerni, úgy a készítés technikában, mint a korhűség és tájjelleg tekintetében. A bőrművesség mellett a faművesség és fafaragás technikáinak elmélyültebb megismerése és elsajátítása a célom. A pásztorfaragások csodálatos világának megismerését és értékeinek megőrzését fontos feladatomnak tekintem. Az ismeretszerzés és gyűjtés elkötelezetté tett, hogy népünk művészetét nemcsak magam örömére, hanem mások ismereteinek bővítésére is használjam. Célom, hogy ismereteimet továbbadjam, megismertessek minél több fiatalt a pásztorélet tárgyaival és a magyar nép tárgyalkotó művészetével. Koromból fakadóan korosztályomnak életszerűen, hitelesen, a mindennapi iskolai körülmények között mutathatom meg a magyar népművészet egy szeletét. Remélem, hogy egyre több fiatal megismerkedhet a bőrművességgel, fafaragással és a pásztorművészettel.