A farsangi időszak utolsó három napját a népi hagyományunk farsang farkának nevezi. Ekkor kerülnek sorra az utolsó nagy farsangi és báli mulatságok. 

Farsang farkának első napja farsangvasárnap (idén: március 2.), más nevén csonthagyóvasárnap, illetve ötvenedvasárnap. Ezen a napon a legények kedvesük bokrétáját kalapjukba tűzve indultak táncmulatságba. Régen ezen a napon készítették el a telet jelképező szalmabábut, melyet felöltöztettek.

Az időszak második napja farsanghétfő (idén: március 3.), amely nap az asszonyok mulatozásának napja. Ezt a napot böjtelőhétfőnek is nevezik. Volt olyan szokás, hogy ezen a napon a legények – amelyik háznál csak tudták – kilopták a tyúkok alól a tojásokat. Később ezt már farsang keddjén tették.

A farsangi időszak utolsó napja húshagyókedd (idén: március 4.), amikor sok helyen szalmabábut vagy koporsót égettek el, ezzel zárták jelképesen a telet. A legények délután felöltöztek „maszkába” és végigvonultak a falun. Az idősebbek a házuk előtt „bámészkodtak”, tőlük szalonnát, kolbászt, tojást kértek, amit megsütöttek egy közeli háznál, majd este a bálozók megették.

Hamvazószerdával (idén: március 5.) kezdetét veszi a 40 napos nagyböjti időszak, amely a Húsvétra való felkészülés ideje. Nagyböjtben kerülték a lakodalmat, mulatozást.

A hamvazószerdát követő csütörtökön még fogyaszthatták a farsangról megmaradt ételeket, így ezt a napot csonka csütörtöknek, vagy torkos csütörtöknek is nevezik.