Vízkereszt napja - január 6.- szép példája az egyes napokhoz kapcsolódó, különféle eredetű szokások és hitek összefonódásának, a hagyományőrzésnek.  

A szokások szerint ilyenkor bontják le a karácsonyfát, teszik el a betlehemet.

Régen a templomokba indulók ilyenkor nem mentek üres kézzel. Mindenki vitt magával egy korsót, vagy üveget (no nem a legnagyobbat), hogy megtölthesse a megszentelt vízzel és hazavihesse azt. Reggel ebbe a vízbe mártott ujjaikkal vetettek keresztet, így indult a nap. Sok helyen volt a háznál szenteltvíztartó, ez általános falusi szokásként élt.

A szentelt víznek fontos szerepe volt, és van a népi vallásosságban,

és nagy jelentősége a népi gyógyításban is. Megelőzésképpen rögtön maguk is ittak a szentelt vízből. Meghintették vele az állatokat, de gyógyították vele a torokfájást és más betegségeket is.

Január 6-án kezdődött a házszentelés,

melynek szokása sok helyen ma is él. A pap a kántorral és ministránsokkal végigjárta a falut, megáldotta a házakat és a bennük lakókat. A megszentelt krétával az ajtó fölé írta Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűjét, két oldalra pedig az évszám két-két számjegyét. Úgy gondolták, hogy ezzel megvédik a házat és a benne élőket a rossztól, gonosztól, rontástól és a betegségektől.

E tevékenységért nem fizettek, hanem tojást, szalonnát, illetve bármit adtak, amit a tehetősségük megengedett.

Vízkereszt napjával zárul a karácsonyi ünnepkör és elkezdődik a télbúcsúztató-tavaszváró időszak, ami a húsvét előtti negyvennapos böjt kezdetéig, a hamvazószerdáig tartó farsang.